olyan jó, hogy itt az év vége. Sajnálom, hogy esedékes levelemmel kissé elkéstem.

Kezdem azzal, jó, hogy engem az esztendőben is itt voltatok velem. Folytatom pedig azzal a jókívánsággal, hogy váljanak valóra lehetetlen álmaitok (is).

Napok óta fogalmazgatok egy kis szöveget, melyről nem tudom, valaha közzéteszem-e. Egyszer Arthur Millernél jártam, aki mutatta egy cikke kéziratát, kérdezte, mit szólok hozzá. Az aktuális kormány oktatásügyi lépéseit kritizálta. Mondtam, nagyon érdekes, hol fog megjelenni? Azt felelte, sehol, csak azért írta, hogy kiadja magából, nem érzi illetékesnek magát oktatási ügyekben. Noha két egyetemen is tanított akkoriban, írást.

Irigyeltem. Minő luxus egy profi írónak úgy írni, hogy ne akarja publikálni. Lehet, csak ezt akarnám kipróbálni. Persze, ha valamelyik lap kér tőlem írást, és ez odavalónak tűnik majd, lehet, hogy meggondolom magam.

Ti mindenképp elolvashatjátok. Íme.

Viszontlátásra 2005-ben - még nehezemre esik leírni.

VM