BLOG No. 2.
Sűrű hét ez.
Az történt, hogy csöngettek, és egy igazán barátságos ember állt az ajtó előtt, kezében két példányt tartott – a MAJDNEM ÖSSZES című könyvből. A többit a kocsi csomagtartójából vette ki, nagyobb csomagokban.
A tiszteletpéldányaim!
Különleges pillanat (nap) az ilyen. Nem tudom, mit csinál ilyenkor más emberfia, akinek könyve jelenik meg. Én mindközönségesen boldog vagyok. (Bár e szó értelme talán tisztázásra szorulna.) Mindegy. Valamennyien sejtjük, mit jelenthet.
Például azt, hogy én kiteszek egy példányt az íróasztalomra, és nézem. Hosszan. Míg leszáll az éj. Akkor beviszem magammal az ágyba. Fogdosom. Még nézem. Itt-ott felütöm, de a világ minden pénzéért sem olvasnék bele, tartok tőle, hogy nyomdász szemem rögtön egy sajtóhibát találna.
Gerhes Gábor borítója szerintem megint úgy működött, mint eddig: monitoron nem mutatta meg valódi erejét. Válogatott novelláim kötete vastag lett, Pedig csak MAJDNEM ÖSSZES. Az Alföldi Nyomdában készült. Ezt valamiért jó jelnek veszem. Akkora üzem az, hogy talán bízhatunk benne.
Már csak őrangyalaimat várom, szeretném, ha az éj leple alatt ők is látnák a könyvem. Nézegetnék. Tapogatnák. Beleolvashatnak, sajtóhibákkal úgysem foglalkoznak. Legyen hosszú ez az éjszaka.
Hozzászólások
Jó lehet az ágyba vinni a könyvet és úgy nézegetni, tapogatni, egy kicsit a kedves olvasó szerepébe képzelni magát, ahogy este az ágyba kézbe veszi kedvenc írójának könyvét -mert már egész nap ezt várta, amióta megvásárolta azt-és felkészül rá, hogy kinyissa az első oldalon és belekezdjen végre.
Én is őszintén gratulálok!