Bár

Megosztás

Mindig írónak készültem. Nem tudom, miért. Így születtem. Már akkor író akartam lenni, amikor még nem tudtam írni. Fejben fabrikáltam néhány soros verseket, rövidke történeteket.

 

Ugyanakkor olvasónak is készültem. Ötéves koromra megtanultam a betűket. Anyám esténként egy-egy oldalt fölolvasott a mesekönyvből, melyet előző karácsonyra kaptam. Egy medvebocsról szólt, aki Mackóvárosban él, s időnként vonaton utazik. Nagyon irigyeltem ezért. Szerbusztok, gyerekek, mackószívem veletek! - üzente a kis bocs a kis olvasóknak. Örültem, hogy valakinek a szíve végre énvelem van. Újra meg újra követeltem a fölolvasást. Hamarosan kívülről fújtam a szöveget, el-elakadó anyámat én segítettem ki. Megsértődött: Minek olvassam, ha úgyis fejből tudod? Csak olvasd, olvasd, könyörögtem.

 

Sokszor nézegettem egymagamban a nyomtatott sorokat, izgalmas rajznak tűntek nekem. Leggyakrabban az utolsó mondatot vizsgálgattam: Szerbusztok, gyerekek, mackószívem veletek! Tudtam, hogy ez van odaírva, már azonosíthattam a fejemben brummogó szavakat a papíron vonuló betűosztagokkal. És egyszer, egy különösen tiszta fényű délutánon - máig érzem a gerincemben a fölszabadító érzést - hirtelen összeállt. Fogalmam se volt, mi történik velem, de az előző percben még megfejthetetlen vonalrengeteg immár tartalomhordozóvá vált, el tudtam olvasni: S-z-e-r-b-u-s-z-t-o-k, g-y-e-r-e-k-e-k. Életem legfölemelőbb pillanatainak egyikét éltem át.

 

Kevéssel ezután történt, hogy megszegvén a szabályokat, kiszöktem az udvarból, elkódorogtam. Egészen addig mentem, míg az utcasarokra nem értem. Mi lehet a sarkon túl? Eszembe ötlött az "perencián túl, ahol a kurtafarkú malac túr. Talán errefelé is találok kurta farkú malacot, vagy más holnemvolt csodát. Meghódítottam a következő sarkot, újabb tilalomfát ledöntve: átkeltem az úttesten. És még egyszer. Kétszer. Háromszor.

 

A hőségben megolvadt aszfalt minden lépésnél megragadta a szandálom, úgy éreztem, el akar kapni, be akar kebelezni, ez a büntetésem. Futóra vettem, rohantam, míg bírtam szusszal. Szakadt rólam a víz. Íves kaputorkolat előtt találtam magam, odabenn hívogatón hűvös félhomály. Beléptem. Hatalmas, boltozatos terem, középen sötétlő padsorokkal. Kétoldalt néhány gyertya pislákolt. A helyiség végében emelvény, cirádás kőasztal, rajta hosszúkás, ütött-kopott fémedények, fonnyadt virágok vödörféleségben, és egy akkora könyv, amekkorát harmadmagammal se bírtam volna el. Megbabonázva közelítettem, félve és bizakodva. Ahol ilyen szép nagy könyv van, nem lehet baj.

 

Már ott ágaskodtam a kőasztal tövében, a fehér terítőbe csimpaszkodva, amikor észrevettem fönn a falon a keresztet, rajta a fájdalmas tekintetű emberalakot, a töviskoszorúval, a könnyező tekintettel, s a bordáira festett, igen élethűen vérző sebbel. Úristen. - egy pillanatra kihagyott a szívverésem. Mi történt vele? Orvost, gyorsan! - gondoltam. Amikor a papám Balatonszabadiban belelépett a rozsdás szögbe, és vérzett a talpa, a mamám állította, hogy orvost kell hívni, de gyorsan. Haragudott a papámra, aki nem hívott orvost, hanem bekötözte magát. Ez a férfi oda volt szegelve a kereszthez, sejthettem, hogy nem véletlen baleset érte.

 

Eladdig sosem jártam templomban, nem hallottam vallásról, Istenről, feszületről. A sarló és kalapács évei voltak azok. Ma már kiszámíthatom, 1956 nyarán történt.

 

Kiáltás készülődött bennem, de megbénított a félelem. Ekkor vettem észre az odaszögezett ember talpa alatt a négybetűs föliratot. Hófehéren fénylett.  IRNI

 

Az ékezethibán átsiklottam. Természetesnek véltem, hogy éppen ezt írták a vaskos könyv fölé. (Talán ha azt olvasom: SIRNI, alanyi költő lesz belőlem.) Világos: irni kell. És persze olvasni. Legyen meg az ő akarata.

Egy novella a "bár" című kötetből.

(Koltai Róbert az utolsó filmjét az e történetből készült forgatókönyv alapján rendezte.)

Ámbár tanár úr

Pusztán azért, mert valakinek a mondataiból olykor hiányzik az állítmány, még nem biztos, hogy nem állít semmit. Esetleg épp ellenkezőleg: túl sok mindent szeretne kifejezni egyszerre. Ámbár tanár úr képes végigbeszélni az egész órát anélkül, hogy egyetlenegy mondatát befejezné.

Minden reggel pontban hatkor kel, noha menetrendszerűen fölébred négykor és ötkor is. Forró zuhanyt vesz, majd jéghideget, a víz tűszúrásait mélyről jövő horkantásokkal viseli, e harsány hrrrrrrrrr! ellen az apja, idősebb Baradlay Rómeó, már sokszor tiltakozott: Miért kell nekem a te hörgésedre riadnom legszebb álmaimból? Ifjabb Baradlay Rómeó mindig elnézést kér, ám másnap reggelre tökéletesen megfeledkezik erről, csupán a hrrrrrrrrr! utolsó harmadánál jut eszébe, akkor magába fojtja, amennyire tudja. Ha már elkezdted, fejezd be, te tökfej! - kiáltja az apja a rabicfalon túlról. Időközben fölkelt, a konyhában szorgoskodik.

Mire sötétszürke, mellényes öltönyében kidöcög a konyhába, az apja elkészítette a teát és a vajas pirítóst. Leülnek a két hokedlire, szertartásosan jóétvágyat kívánnak egymásnak. Ámbár tanár úr az öreg Pacsirta rádió hangjelzéséhez állítja, majd fölhúzza Omega zsebóráját, mely ebben a családban érettségi ajándékként száll apáról fiúra. Nincs kinek továbbadja, gondolja idősebb Baradlay, ahányszor meglátja. Kis ideig csak a sült kenyerek ropognak, majd az apa megjegyezi: Na, megint egy jó hosszú nap kezdődik! A fiú pedig hozzáfűzi némán: És van pofád ezt most megint, immár háromezerötszázhatvannyolcadszor! Egyszer kiszámolta, hányadik kettesben elköltött reggelinél tartanak az anyja halála óta. Ámbár tanár úr bízik a számokban. A Pitagorasz-tételben még sosem csalódott, ánégyzet plusz bénégyzet mindig cénégyzet, ha szocializmus, ha kapitalizmus, ha fasizmus. de csitt! tanárember a politikával inkább ne. soha.

Megkérdezhetné az apjától, mikor jön az első növendéke, ám ez a téma aknamező. Ámbár tanár úr lenézi az öregét, amiért táncdalénekes-palánták hangját képezi óradíjért, azok után, hogy annak idején Bárdos Lajos-tanítvány volt. Százszor - ezerszer - lezajlott köztük e vita, idősebb Baradlay arra hivatkozik, hogy Bárdos is a piacról élt, Ámbár tanár úr meg arra, hogy az apjának nyolcvanhárom évesen fölösleges dolgoznia, keres ő eleget a gimnáziumban, hogy eltarthassa. Az öregúr - aki ha kiöltözik, olykor szinte ifjabbnak tetszhet a fiánál - szeme vízszintes vonallá keskenyül: Sosem élősködtem más nyakán. különben is, mi lesz velünk, ha végleg leépítenek téged a Bajzában, erre nem gondolsz?

Valóban, Ámbár tanár úr arra nem gondol, hogy őt végleg leépíthetnék a Bajzában. Örökös bútordarabnak tekintik, annak is érzi magát. Ha valamelyik fiatalabb tanerő megbetegszik, elutazik vagy szülési szabadságra megy, nincs más megoldás, csak ő, akire a tantestület vezetése bizton számíthat. Ámbár tanár úr - erre büszke - hosszú pályafutása alatt egyetlenegy napot nem hiányzott, még igazoltan sem, nemhogy igazolatlanul. Az órákat percnyi pontossággal kezdi és végzi, az anyagot a tanterv szerint adja le, a táblai munkához a saját szivacsát, színes krétáit és vonalzókészletét használja. Ingeit és alsóneműjét is maga mossa-vasalja, a patyolat túl drága, különben sem eléggé megbízható. Csupán az apja zsebkendőit viszi le: Taknyot azért én nem! - az öreget nem sikerült rábeszélnie a papírzsebkendőre. Állítólag kidörzsöli az orrát.

Ámbár tanár úr ma is tíz perccel nyolc előtt érkezik a Bajza Gimnázium erődre emlékeztető épületéhez, mely évtizedekig haragos szürke színű volt, tavaly azonban bugyikékre festették. A tanáriban a hosszú asztal túlsó sarkánál van a helye, hatvan centiméter felület, s alatta egy ugyanilyen széles fiók.

Rómeó, jó, hogy jössz! - Dr. Varsányi, az igazgató olyan biztonsággal érzékeli csöppnyi irodájából, hogy mi folyik a tanáriban, akárha visszapillantó tükörben látná. Ami azt illeti, egy kerek tükör valóban lóg odakint a magasban, hogy segítse az igazgatót a helyzet áttekintésében. Ámbár tanár úr szolgálatkészen bekacsázik hozzá, parancsolj, kérlek. Gémesné orvoshoz viszi a fiát. úgy tudom, neked most nincs órád, ugorj be helyette, légy oly bátyám, negyedik cé. A nagyot nyel, de fegyelmezetten kezdi: Igazgató úr, kérlek, te tudod, hogy én nem vagyok nyelvszakos. a nyelveket azért inkább a nyelvszakosokra kellene, akik úgy az alapokat legalább, a grammatika szerkezetét, vagy mondjuk. ámbár bizonyára. - e pillanatban becsöngettek. Dr. Varsányi széles mosollyal mutat az ajtó fölötti villanyórára. Ámbár tanár úr sóhajt, rendben. - megragadja régimódi, miniatűr bőröndjét, abban tartja az eszközeit. A rekeszes szekrénynél magához veszi az osztálynaplót, indul a negyedik cébe.

Lihegve kaptat föl a harmadik emeletre. Már a lépcsőfordulónál hallatszik a ricsaj, na persze. a negyedik cé az az osztály, ahová a női tanerők csak nyugtatóval, a férfiak csak bokszerrel fölszerelkezve járnak. Amikor Ámbár tanár úr belép, a legvadabb krétacsata zajlik. A finom krákogással próbálja magára vonni a figyelmet. Kevés sikerrel. Fölmegy a katedrára, szándékosan odavágja a zöld bőröndöt az íróasztalra, ám ez sem segít. Zsebéből előhalássza a picike kulcsot, kinyitja a bőröndöt, rövid csövű pisztolyt vesz elő, a plafonra szögezi, meghúzza a ravaszt.

A dörrenés nyomán végre csönd lesz, a csürhe kelletlenül osztállyá alakul. Ámbár tanár úr a riasztópisztolyt újratölti s visszahelyezi a bőröndbe. Kinyitja az osztálynaplót az ülésrendnél. Ugye, már engem nem először. igaz? Na ja, feleli egy reszelős kamaszhang az ablak tájékáról. Akkor most németóra. kérdés, hogy az előző alkalommal nagyrabecsült kollegám, Gémesné, milyen irányba, értve ezen a tankönyvben a megfelelő fejezetet, hacsak nem egészen más rendszert követvén. hiszen a nyelv organikus struktúra, és ki így, ki úgy. szóval. - választ vár, de nem kap. Zsebórájára pillant, úristen, még csak négy perc múlt el, látni véli az Időt, kaján ördögfiguraként, amint mindent elkövet, hogy a mutatók járását lassítsa. Ámbár tanár úr krákog: Sprechen Sie Deutsch? - most sem kap választ. Akkor azt kérdi: Egyáltalán, ez a negyedik cé? Erre már kirobban az osztályból a röhögés. A középső padsorban föláll egy lófarkas srác: Tanár úr, mikor lesz a Bajza-nap az idén?

A a plafonra függeszti tekintetét, azután az ablakon túli világra, az udvar fáinak csúcságain és az elektromos vezetékeken tollászkodó galambokra, majd így szól: Megtisztelő, hogy ön, fiatalember, énhozzám fordul, énhozzám, aki már úgy kevésbé. akinek nincs is osztálya, mert az igazgató úr egy ideje. nehéz ezt. mindenesetre a tárgyaimat azért, főleg a matekot. és ön, az osztálynapló tanúsága szerint matekból nem is túlzottan. annyira biztosan nem, hogy átjuthatna a vonal fölött, illetve csak akkor, ha az osztályzáskor a legnagyobb jóindulattal. amire nem illene bazírozniuk, bár valamennyien számításba veszik. tudom, én sem a hathúszassal. világos, hogy. nos. - végleg eltévedvén gondolatai folyondárjában, rövid szünet után hozzáfűzi: Ámbár. - és indul újra a szógomolygás, liános kacskaringói valószínűleg eltekergőznek a kicsöngetésig.

Ezúttal azonban Ámbár tanár úrból mintegy tíz perc elteltével kifogy a szusz. Nagyot sóhajt, újra föltekint a plafonra, majd ki az ablakon, a túlsúlyos galambokra, végül a zsebórájára. Tömérdek ideje maradt. Hallgatása tarthatatlanná sűrűsödik, noha nincs csend, az osztály sustorgó harmincötfejű szörnyetege egyre zajosabb. Előhúz a bőröndből egy ütött-kopott dobozt: A KIS BUVÉSZ. Ámbár ez németóra, talán belefér, hogy én egy másik oldalamról is. kivételesen. egy önként jelenkező segítségével!

Minthogy önként jelentkező nem akad, a lófarkas srácot hívja ki. A fiú zsebeiből, orrából és szájából üveggolyókat varázsol. Az osztály lanyha érdeklődéssel figyeli a mutatványokat. Ámbár tanár úr bedobja a világszámot: égő gyertyát vesz ki a zsebéből, majd újra eltünteti. A csöngő - akár egy felmentő sereg kürtjele.

Ámbár tanár úr boldogan lép ki az osztályból, kezében a bőrönd, arcán koromfoltok, zakója itt-ott füstölög. A folyosón maga sem érti hogyan, a kövezetre huppan. Magas, fiatal nővel ütközött össze. A nő tetőtől talpig fekete bőrbe öltözött, ébenszín haja fiúsra vágva, seprűs szempillái alatt szokatlanul tág fehér medencében úszik a két sötét parazsú írisz. Mindezt ő csak akkor látja, amikor leesett szemüvegét visszailleszti az orrára. Egy pillanatra kihagy a szívverése. A nő zavarban van: Bocsásson meg. - fölhúzná, de ő nem fogadja el a segítséget. Döbbenten nézi ezt a jelentős méretű lényt, akinek a vállán akkora sportszatyor lóg, hogy abban elférne egy kisebb ember: Mi ez? Vívózsák. Aha. - Ámbár tanár úr a bőröndre támaszkodva fölegyenesedik: Nem tudom, volt-e már szerencsém. ifjabb Baradlay Rómeó, ha meg nem sértem. - bokacsattintás, főhajtás. Tanár úr, hát nem ismer meg? Én. ööö. elnézést, kisztihand. konkréte nem. Kár, mert idejárok a negyedik cébe. meg az ön drága papájához, énekórákra. Hm. a negyedik cébe. - sokkal idősebbnek látszik, mint a negyedikesek, gondolja Ámbár tanár úr. Eszébe jut valami: Ha a negyedik cébe jár, akkor nem volt órán! Keretedzésről jövök, felmentésem van! Milyen edzésről? Bekerültem a válogatott keretbe. Értem. és mi a neve? Kapy Tímea. Igen. Kapy Tímea, ismétli Ámbár tanár úr, kissé szédeleg, a halványzöldre festett falnak támaszkodik. Tanár úr, rosszul van? - a lány megfogja az alkarját. Ámbár tanár úr az izmos ujjak érintésétől erőre kap, nem, csak egy pillanatra. minden rendben. Viszlát, tanár úr! - a lány elhajózik a tanterem felé a zsákjával.

Délután Ámbár tanár úr üldögél a konyhában, előtte az asztalon kései ebédje, a fölmelegített paprikás krumpli immár kihűlt. Agyában újra meg újra Kapy Tímea, noha ő mindent elkövet, hogy kiküldje onnan. Lassan sötétedik, az ablakpárkányon galambok verekednek a kenyérdarabkákért. Ámbár tanár úr ma a szokottnál kevesebb figyelemmel kíséri életüket. Gépiesen eteti Afrikát, a teknőst, kenyérgalacsinokkal. Afrika valamivel idősebb Ámbár tanár úrnál, de valamivel fiatalabb az apjánál.

A lakás belsejéből erőszakos zongoraszó hallatszik, s egy cérnavékony lányhang, amint igyekszik a kísérethez idomulva elénekelni a régi slágert: "Hol jár az eszem, csak a csengőt figyelem." Tényleg, hol jár az eszed? - harsan föl idősebb Baradlay Rómeó vértolulásos baritonja. A lány hüppög. Idősebb Rómeó megsimogatja, eközben potyázik egy kicsit a popsiján. A lány kuncog. Kezdd elölről!- az öreg.

Csöngetnek. Ámbár tanár úr összerezzen, de nem moccan. Nyisd ki! - bömböli odabenn az apja, erre már föltápászkodik, siet a bejárathoz. Az ajtó előtt Kapy Tímea, ezúttal marslakónak öltözve, bőröltönyben, kezében sisakkal, mert motoron érkezett ide. Rövid, fekete haját megrázza, mintha tinta spriccelne szét a lámpafényben. Csó. üdvözlöm! - makogja Ámbár tanár úr, ööö. mi tetszik? "rára jöttem. Ide? - Ámbár tanár úr egy pillanatra nem érti, hol van. Tímea addigra besiklik mellette, ruganyos léptekkel halad a nagyszoba felé. Ámbár tanár úr rájön, hogy nem őhozzá jött a lány - sajnos -, hanem az apjához. Álldogál még egy darabig az ajtónál, aztán visszatér a konyhába.

Odabenn melegváltás, az alacsony szőke lány a zongorára teszi a nyolcszáz forintot és távozik. Tímea lép a helyére. Idősebb Rómeó a bevezető futamot játssza, "Ha végre itt a nyár, és meleg az idő.", és beint, ám Tímea nem fakad dalra, hanem azt kérdi, talányos mosollyal: Mondja, tanár úr. a tanár úr mindig ilyen? Hogyhogy? Már nem ön, hanem a fia! Ja. milyen ilyen? Hát. ilyen-ilyen! - körkörös kézmozdulat. Igen, ő mindig ilyen-ilyen. - a zongora ismét fölcsilingel, idősebb Rómeó ballal beint, ám Tímea: És a tanár úrnak. a fiatalabb tanár úrnak van családja? Ugyan. egyszer volt nős, pár hónapig, de minek! - a zongora harmadszor is nekifut, Tímea végre rázendít: ".Az ember strandra jár, mert arra van idő." A képekkel és fotókkal borított falat szemléli. Középen megleli a fiatalabb tanár úr esküvői felvételét. Majdnem ugyanúgy néz ki, mint most, de - hihetetlen! - nevet. Az asszonyka pufók, csábos, csupa tüll.

Ámbár tanár úr harmincas éveinek közepén a Munkácsy Gimnázium orosztanárnőjét, Wlaszits Arankát vezette oltárhoz. Aranka beköltözött a Baradlayak - azóta már lebontott - kispesti házába, melynek az államosítás csupán egyharmadát hagyta a család kezében. Aranka szerette volna a saját képére formálni Ámbár tanár urat és a hosszúkás szobát, törekvései azonban kudarcba fulladtak. Ifjabb Baradlay, anélkül, hogy egyetlen neheztelő szó elhagyta volna az ajkát, délutánonként makacsul helyreállította az eredeti állapotot, a bútorokat visszatolta, az új függönyt, szőnyeget, képet kirakta a fészerbe. Aranka dührohamait némán hallgatta végig, szemüvegét tisztogatva. Aranka azzal sem volt elégedett, ami kettejük között az ágyban történt, csakhogy Ámbár tanár úr e téma puszta említését is súlyos illetlenségnek tartotta.

Aranka egy péntek délután csomagolt össze és hurcolkodott ki, búcsúlevelében azt írta, ifjabb Baradlaynak nem feleség kellene, hanem egy jótét édesanya, e szerephez ő, Wlaszits Aranka, még nem elég öreg. Utóirat: Egy Rómeótól többet vártam volna. E pikirt megjegyzéssel ifjabb Rómeó tökéletesen egyetértett, keresztnevét sosem tudta megbocsátani az apjának - ennél még az Ámbár tanár úr is jobb. Az apjára támadt: Miért hagytad, hogy elmenjen? Honnan sejthettem volna, hogy költözködik? Talán a bőröndökből. Ugyan. aszittem, elutaztok. már megszoktam, hogy énnekem sose mondtok semmit. A végén Ámbár tanár úrnak kellett megvigasztalnia az apját - veszekedéseik szokásos forgatókönyve szerint.

Ifjabb Baradlay Rómeó kamaszkorában sokat várt a nőktől. Rajongott az anyjáért meg a húgáért. Mindkettőjüket hamar elvesztette, az a betegség vitte el őket, melynek a nevét többé nem hajlandó kiejteni. Azóta e két nőalakra isteni tulajdonságok sorozatát aggatta képzeletében, nem csoda, ha a valóságos lányok és asszonyok egyike sem volt képes fölvenni velük a versenyt. Idősebb Rómeó el sem tudja képzelni, miért nem forog hölgytársaságban a fia. Néha ajánlgatja neki, hogy járjon el szórakozni, Ámbár tanár úr ilyenkor ráordít: Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy ne avatkozz a dolgaimba!!! Jól van, be ne kapjál. felőlem agglegény maradhatsz. be is savanyíthatod magad örökre. Ámbár tanár úr e dohogást már nem hallja, addigra kirohan, az ajtót olyan erővel csapja be maga után, hogy körben hulldogál a vakolat. A fiam, mondja ilyenkor jelentőségteljesen az apja. Afrika, a teknős, bólogat az üvegdobozában.

Jó hírem van, Rómeó, adok egy osztályt! - Dr. Varsányi. Ámbár tanár úr lekapja szemüvegét, zavartan tisztogatja, viccelsz, ugye? Dr. Varsányi mosolyog, ez komoly, átveheted a negyedik cé-t. Épp a negyedik cé-t? - arcán átörvénylik a rémület. Tudom, tudom, az igazgató együttérző, de majd te megszelídíted őket. És Gémesné? Fölmondott, azonnali hatállyal. Megőrült? Nem. most jött meg az esze, betársul a férje káeftéjébe. legalább háromszor annyit kereshet, mint itt. és ez még csak a kezdet. Ámbár tanár úr csóválja a fejét, nem érti, hogyan hagyhatja abba valaki a tanítást. És mit csinál az a káefté? - úgy ejti, mintha káromkodna. Adótanácsadás! - Dr. Varsányi.

Ámbár tanár úr a mélyzöld bőrönddel a kezében megáll a negyedik cé előtt. Picit reszket. Nem érti, miért nem szűrődik ki az állati hangzavar. Talán nincsenek itt? Fülel. Sóhajt. Legszívesebben visszafordulna. Amikor belép, a katedra két oldalán egy-egy srácot lát, a görög kariatidák pózába merevedve, a többiek nézik őket, valaki méri az időt. Mi ez? Szoborverseny, mondja az egyik fiú. Na de a matek óra?! Később! - jelenti ki Kapy Tímea. Ámbár tanár úr ernyedten a padlóra ereszti a bőröndöt, bámulja a szoborversenyt.

Amikor az osztály végre a helyén ül, Ámbár tanár úr bejelenti: Azt a rossz hírt kell megosztanom önökkel, hogy Gémes tanárnő más irányú. ezúttal nem kivételesen, hanem hosszabb távon is. így énrám hárul a megtisztelő feladat, hogy önöket mostantól az érettségi felé, csakúgy, ahogyan egy hajót szokás a megbízható révbe, ahol azután. ámbár. érthető? Hosszabb csönd után egy hitetlen hang az utolsó padból: Tehát a tanár úr lesz az ofő? Ámbár tanár úr bólogat: Plusz a matematikát is én. a továbbiakban. Újra csönd, aztán kitör az üdvrivalgás, melyhez dübörgő lábdobogás párosul. Ámbár tanár úr bátortalanul mosolyog, a szemüvegével játszogat. Amikor csönd lesz, megkérdi: Önök ennyire örülnek az én ööö. szerény személyemnek? Nem, mondja Kapy Tímea, ennyire úúútáltuk Radnainét! Ki az a Radnainé? Hát, eddig ő tanította a matekot.

 

Ámbár tanár úr egyre nagyobb zavarban van. Magyarázni kezdi, miféle elképzeléseket dédelget a legsürgősebb osztályfőnöki teendőkről, érettségi évében vagyunk, le kell zárni a jegyeket és fölkészülni a pontszámot jelentő vizsgákra. nyakunkon a Bajza-nap is, és az osztálykirándulás. ámbár. - szakad róla a verejték. Igyekszik mindenhová nézni, csak Kapy Tímeára nem. Eszmefuttatása egyre kevésbé köti le a gyerekeket. A középső padsor végén bridzsparti indul. Emitt amőbáznak. Amott papírgalacsinok röpdösnek. Kapy Tímea elővesz egy könyvet, olvasni kezdi. Ámbár tanár úrnak az a határozott érzése, hogy közben önfeledten fütyörészik: "Ha végre itt a nyár, és meleg az idő."

 

Összeszedi magát: Akkor most az ülésrend alapján. illetve személy szerint. kérem, akinek problémája van, az. jelentkezzen, aki matekból bukásra áll! Kapy Tímea most becsukja a könyvet - a borítón vörös betűkkel a cím: Tanár úr kérem -, a magasba emeli a kezét. Maga. éppen maga? Micsináljak, ha nincs érzékem a számokhoz? Ámbár tanár úr törölgeti a homlokát. Összefüggéstelen előadásba kezd arról, hogy a matematika sokkal könnyebb tárgy, mint hinnénk, csak el kell helyezni a hétköznapokban. vegyük például a galambokat. ha teszem azt, tizennégyen ülnek a telefondróton, és huszonkilencen az ablak alatti három fán, akkor.

 

Amint hazaér, bevonul a fürdőszobába, s noha délután három felé jár, levetkőzik, zuhanyozni kezd. Mi van, ilyen piszkos vagy? - kérdi idősebb Rómeó, de nem kap választ. Ámbár tanár úr ereszti magára a jéghideg vizet, s vacogva énekelgeti az orra alatt: Ezt nem szabad. ezt nekem nem szabad. azonnal felejtsem el. verjem ki a fejemből, egy-kettő. nem szabad.

 

Reggelre benáthásodik. Megkéri az apját, telefonáljon a nevében a Bajzába, ma nem tarthatja meg az óráit. Gyógyszereket vesz be. A paplanba hengergőzik. Izzad, rázza a hideg, szenved, aludni próbál. Olykor-olykor átszűrődik a szomszéd szobából egy-egy sláger. Idősebb Rómeó forró teát, narancsot, süteményt visz neki, borogatást tesz a homlokára. Mindezt a fia oly kelletlenül viseli, ahogyan a fiak szokták. Idősebb Rómeó odaül az ágy szélére: Na, te tökfej, vallj színt. Tessék? Állj elő, vén márkus. nem szoktál te betegeskedni. ki vele, mi a bajod. vagy nem akarsz beszélni róla? Ámbár tanár úr rázza a fejét. Ha nem, hát nem. akkor csak annyit kérdek: pénzügy, munkaügy vagy szívügy? Ámbár tanár úr riadtan pislog, az apja fűzi tovább: Pénzügyed nem lehet. a gimiből nem dobhattak ki, ha egyszer most kaptál osztályt, marad tehát a szívügy, igaz? no persze, jól van, te tökfej, gratulálok! megtudhatnám, ki a szerencsés hölgyemény?

 

De nem tudhatja meg. Ámbár tanár úr dacosan a fal felé fordul, heves mozdulatától kilöttyen a tea a tálcán. Jól van, fiam, fő a diszkréció! - az öreg elhagyja a szobát.  *

 

Ámbár tanár úr mostanában kitüntetett figyelemmel szemléli az utcán haladó párokat, elsősorban azokat, ahol nem csekély a korkülönbség férfi és nő között. Úgy tetszik, a fiatalabb hölgyikék nem idegenkednek túlzottan az idősebb uraktól. A körúton, minden teóriát összezúzva, hetven körüli, pufók asszonyság közeleg, oldalán barna fiatalemberrel, aki tán a gyereke is lehetne - csakhogy ily módon kizárólag szerelmesek karolnak egymásba. Ámbár tanár úr vállat von, hümmög. A fiatalember villogó szemmel pillant rá, s támadó hangsúllyal: Van valami hézag, papa? Ámbár tanár úr eliszkol.

 

Na, Rómeó, boldogulsz a negyedik cével? - érdeklődik Dr. Varsányi a nagyszünetben. Ámbár tanár úr bólogat, mint akinek nincs kedve ehhez a témához. Bővebben? Ámbár tanár úr bővebben bólogat, s faképnél hagyja az igazgatót. Dr. Varsányi nem biztos abban, hogy ifjabb Baradlay Rómeóval minden rendben van, de most nincs több ideje rá.

 

Odahaza Ámbár tanár úr hosszú csövű periszkópot fabrikál. Amint elkészül, az ablakhoz lép vele, átles az apja szobájába. Kis híján szívszélhűdést kap, mert Tímeát figyelheti, amint idősebb Rómeó zongorájának támaszkodva énekel.

 

Ámbár tanár úr kiöltözik, napszemüveget tesz föl, elrohan otthonról. Sétálgat az utcán. Az volna a legjobb, ha véletlenül találkoznának. Amikor Tímea kilép a ház kapuján, ő utána surran. Saroknyi távolságból akarná kísérni, akár egy titkosügynök. Csakhogy Tímea fölpattan a motorra, bukósisakot húz, eldübörög.

 

Másnap Ámbár tanár úr szintfelmérő dolgozatot írat a negyedik cében. Ennek az a legelső akadálya, hogy az osztály állítása szerint nincs matek dolgozatfüzetük. Radnainé beszedte, és sosem adta vissza. Ámbár tanár úr regélni kezd valamiféle bűnözőkről, ők mindent arra a társukra fogtak, aki meghalt a rendőrökkel vívott tűzharcban. - tekintete újra meg újra Tímeára téved. A negyedik cé bizakodva hallgatja a terebélyesedő történetet, hátha ezzel megússzák. Ámbár tanár úr azonban váratlanul kiszakítja magát saját gondolatörvényeiből: Vegyenek elő egy tiszta papírt! - írni kezdi a táblára a feladatokat. A másodiknál segítőkészen megjegyzi: Derékszögű háromszöget látok, Pitagorasz tétele jut eszembe.

 

Hamarosan vállon találja az első lövedék, egy almacsutka. Úgy tesz, mint aki nem veszi észre. A következő a táblán csattan, a leve végigcsurdogál a derékszögű háromszögön. Ezután papírgalacsinok következnek. Ámbár tanár úr a számokra összpontosít, közben szép halkan kifejti, mit gondol az inzultusról: Sajnos, a nagy francia forradalom bizonyos eszméi az osztályteremben nem érvényesek, kezdve a szabadságon, folytatva az egyenlőségen. ugyan a testvériség talán elfogadható, ám csupán bizonyos értelemben. - ebben a pillanatban az osztály felé fordul, és akkor zutty! - az orrán csattan egy zsíroskenyér. A kinyitja a bőröndöt, pici frottírtörülközőt hajtogat szét, megtörli az arcát, aztán a pisztolyt veszi ki: Uraim és hölgyeim, van egy bizonyos határ. kénytelen vagyok a rajtam esett sérelmet most. jelentkezzék, aki a zsírosdeszkáért felelős. ámbár. második szakom a fizika, így a röppálya ívéből könnyedén. - vár, de nincs jelentkező. Az ablak felőli padsor elé lép, egy olajos hajú fiúra mutat: Te voltál, igaz? A srác fölegyenesedik. Ámbár tanár úr ráfogja a pisztolyt, felhúzza, elsüti.

 

Vízsugár vágja telibe a fiú arcát - vízipisztoly. Az osztály másodpercnyi dermedtség után felröhög. Ámbár tanár úr a szeme sarkából látja, ez Tímeának is tetszik. Nos. negyven perc hat feladatra. tessék! - visszamegy a dobogóra, leül az íróasztalhoz. Időről időre odasandít Tímeára. Ha a lány visszanéz, elkapja a tekintetét.

 

Később Ámbár tanár úr egy taxiban várja, hogy a lány énekóra után kijöjjön a házuk kapuján. Már beesteledett, napszemüvege idegesíti, mégis ragaszkodik hozzá. Nem könnyű a száguldó motort követni, a sofőr ügyeskedik, ahogyan a krimikben látta. A kedves lánya? - kérdi. Nem, a tanítványom. Tímea a Népstadion területére hajt, s ott beszalad egy épületbe. Ámbár tanár úr kifizeti a taxit, megkerüli a hosszúkás házat. A túlsó ablaksoron át látszik, hogy ez egy vívóterem. Hamarosan föltűnik Tímea, fehér plasztronban, ami nagyon jól áll a fekete hajához-szeméhez. A bemelegítő gyakorlatok különösen erotikusak. Ámbár tanár úr elmenekül. Leül egy kőpadra az épület bejáratánál. Azon morfondírozik, hogy van-e itt vívásoktatás idősek számára is.

 

A feszültség elviselhetetlenné válik. Amikor Ámbár tanár úr Kapy Tímeát felelteti, a lány közelségétől annyira megzavarodik, hogy a példát nemcsak Tímea, de ő sem tudja megoldani.

 

Délután a lehető legkevesebb zajt csapva, gondos fésülködés, fogmosás és parfümözés után kilopódzik a lakásból. Trolibuszra száll. Úticélja egy hosszú utca a Népliget közelében, melynek mindkét oldalán a legősibb foglalkozást űző hölgyek sétálgatnak. Ámbár tanár úr meglehetős feltűnést kelt vajszínű ballonkabátjával, angol esernyőjével és maffiózó napszemüvegével. A lányok vihorásznak. Ámbár tanár úr már-már föladná kétségbeesett ötletét, amikor egy igen ordenáré, de arcpirítóan fiatal nő leszólítja: Ne félj, kisapám, csak az első lépés nehéz. Zsuzsanna vagyok! - a platinaszőke, vérszínű körmöket és forrónadrágot viselő lány belékarol, viszi szobára.

 

Kevéssel ezután Ámbár tanár úr alsónadrágban gubbaszt a kétes tisztaságú szőnyegen, hátát a díványnak veti, tenyerét az arcára tapasztja. Nagyon szégyenteljes. de. kijöttem a gyakorlatból. bocsánatáért esedezem. - suttogja. Nem kell esedezned, kisapám, te fizetsz. na, szedd már össze magad. mindenkivel megesik.  *

 

Napokig követte Kapy Tímeát, főleg edzésre és haza. A lány hamar kiszúrta. Úgy érzi, ez nem mehet így örökké. Egy este bevárja a férfit: Tanár úr, micsoda meglepetés! Kapy Tímea. csodás véletlen. nahát. mit szólna, ha egy vacsorára. én. meghívnám. velem? Nem lehet, fogyókúrázom. Ugyan minek? - ifjabb Rómeó zavartan szemléli azokat a testrészeket, amelyek miatt a nők aggódni szoktak. Tímea elneveti magát: Na, jöjjön.

 

Beülnek egy biliárdterembe, a vívózsák a ruhatárba kerül. Megint közéjük terül a csönd. Tanár úr, hogy fogok én leérettségizni matekból? - kezdi a lány, épp csak hogy ne hallgassanak. Tanulnia kéne. Nehéz ügy. én már elsőben elvesztettem a fonalat. És miért csak most szól? Radnainé pikkelt rám, neki hiába szóltam volna.

 

Egy darabig még iskolai dolgokról fecsegnek, aztán Ámbár tanár úr megkérdi: Mondja, Tímea, egy válogatott vívó miért tanul énekelni? Hogy válogatott énekes legyen, feleli a lány, majd hozzáfűzi: Nem mindenki bunkó, aki sportol. Ámbár tanár úr helyesel, ő semmi effélét nem mondott. ő a tanulás vágyát a legmagasabbra. ámbár a közfelfogás szerint nem adhat az isten mindent egy helyre. persze, kivétel erősíti a szabályt, hiszen Tímeácska például, ugyebár. - végleg elakad.

 

Tanár úr, miért nem lazít egy kicsit? - Tímea. Ifjabb Rómeót ez szíven üti, megnyalja a szája szélét: Nem tudom, hogy kell. Kezdje azzal, hogy megmondja, mit akar tőlem? Ámbár tanár úr feje paradicsommá vörösödik, na de Tímea. nem is értem, hogy. erre konkrétan. micsoda kérdés. most akkor én. mit feleljek? Az igazat. meg akar dugni? Hm. nem. én nem. . Szóval nem? Ámbár tanár úr kelepcébe került, nincs bátorsága válaszolni. Köhécsel, s aztán: Ha az embernek. és azért a tanár is ember. szóval, ha valaki úgy első ránézésre is sokat, sőt rengeteget. a kezdeti érdeklődés lassan-lassan. és egyre inkább, egészen addig, amíg már-már mindent. hiszen maga, Tímea, lehetne a lányom, és én boldogan volnék az apja, ámbár az igazi apját nem akarom ezzel. Nekem nincs igazi apám, mondja Tímea dacosan. Megérdemelne egyet, feleli Ámbár tanár úr.

 

A lány örül e mondatnak. Hirtelen megered a nyelve. Aneki nincs túl sok szerencséje a krapekokkal, meséli. Akik tetszenek neki, azok mind gyávák, akiknek meg ő tetszik, azok mind bunkók. á, nem is érdemes foglalkozni velük. Ámbár tanár úr zavarosan vigasztalja, madarakról és virágokról példálózva, előbb-utóbb minden madár társat választ. Tímea dallamosan hozzáfűzi: Virágom, virágom. Ámbár tanár úr bólogat. Később a tetoválásról beszélgetnek. Tud titkot tartani? - Tímea megmutatja a bal vállán a háromcentis lila tőrt: Ha az anyám megtudná, szíven szúrná magát. Ámbár tanár urat fölizgatja a látvány.

 

A másik teremben kezdetét veszi a diszkó, Tímea táncolna. Ifjabb Rómeó vérvörösen szabadkozik, nem tud ő táncolni, különösen nem ilyet, nem is illendő, hogy ő, az ő korában, Tímeával, aki ugye még. illetve már. viszont. Tímeának pillanatok alatt akad táncosa, egy szálfatermetű srác, átlibbennek a szomszéd terembe, s ott sékelnek önfeledten. Ámbár tanár úr majd elájul, amikor látja a lány testét vonaglani. Kifizeti a számlát, elmenekül, csöndesen sírdogálva.

 

Mi a baj, édes fiam? - az apja rémülten követi az előszobában. Ámbár tanár úr ruhástul veti magát az ágyra, rázza a zokogás. Idősebb Rómeó most ijed meg csak igazán, az ő fia még soha nem feküdt az ágyra ruhástul, sáros cipőben! "vatosan levetkőzteti, mint egy nagybeteget, nyugtatót és altatót hoz neki, de Ámbár tanár úr nem hajlandó bevenni. A fal felé fordul. Megpillantja Afrikát, aki az ő távollétében elszunyókált az ágy sarkában, szokása szerint. Ámbár tanár úr megragadja és elhajítja. Idősebb Rómeó vetődik, akár egy futballkapus, sikerül elkapnia a teknőst. Liheg, simogatja a rémült állat páncélját, s immár egészen biztosra veszi, hogy a fia megbolondult.

 

A legközelebbi matekórán Ámbár tanár úr kiosztja a dolgozatokat, sok az egyes, akad néhány kettes, három hármas és egyetlen árva négyes. Tímea hármas alát kapott. Ak ketten tudják, hogy érdemtelenül. Ámbár tanár úr mindent elkövet, hogy ne foglalkozzék a lánnyal, Tímea azonban - legnagyobb rémületére - jelentkezik: Tanár úr, szeretném tudni, lesz-e osztálykirándulás, mert a Gémesné a jövő hétre ígérte, a menedékházat is lefoglaltuk, de azóta nem volt róla szó, és ha elmarad, akkor vissza kéne kérni az előleget. Ámbár tanár úr szerteágazó válaszából kihámozhatja, aki figyel, hogy az ígéret szép szó, még akkor is, ha Gémesné többé már nincs a körünkben.. satöbbi-satöbbi.

 

Tímea anyja húslevest főz, amikor a lánya megérkezik az iskolából. A táskát kosárlabdás mozdulattal hajítja be a szobájába. Na! - kiáltja az anyja, hallván a puffanást. Később: Éhes vagy, angyalom? - ám ez fölösleges kérdés, Tímea mindig éhes. A gőzölgő leves fölött lelkesen elmeséli, hogy Ámbár tanár úr, az új ofő, csuda klasszul tanítja a matekot, és ő, Tímea máris írt egy hármas dolgozatot. Ámbár tanár urat kevesen bírják, pedig tök jó fej. még neked is tetszene. Tímea! - az anyja szája pengévé vékonyul. Jól van na. nem feltétlenül úgy. ámbár úgy is. Tímea!!! Oké, oké.   *

 

Köhögő Ikarusz busszal érkeznek az osztálykirándulás első állomására, a cseppkőbarlanghoz. A délutánt már a következő helyszínen, a barlangfürdőben töltik. Tímea falatnyi vörös bikiniben. Ámbár tanár úr úgy érzi, kínpadra vonták. A lehető legtávolabbra tempózik a lánytól. Az esti tábortűz idejére már kialakul néhány párocska az osztályban. Ámbár tanár úr mélabúsan hallgatja a közös éneklést, látja, hogy Tímea vállához is dörgölődzik egy sörtől magabiztos srác.

 

A menedékházban négy emeleteságyat zsúfoltak minden szobába. Amikor Ámbár tanár úr kikacsázik a vécére, hallja, hogy az egyik szobában folytatódik a mulatozás, szól a magnó, talpak verik a ritmust. Odasündörög, beles a kulcslyukon. A homályban mintha kivenné Tímea sziluettjét, a srác karjai közt. Vagy mégsem? Megrezzen, valami zaj üti meg a fülét a folyosó túloldaláról, elszégyelli magát, visszasiet az ágyába, magára húzza a takarót. Másnap rá nem jellemző módon ordibál az osztállyal, mindenbe beleköt, egyáltalán, az agyukra megy. Tanár úr, mér nem száll már le rólunk? - érdeklődik az egyik nyegle fiú, akinek a szájából kétszer egymás után verte ki a cigarettát a buszon. Menstruál, morogja az egyik lány. Ki volt az? - Ámbár tanár úr bömböl. Ráparancsol a sofőrre, hogy állítsa meg az autóbuszt - addig nem folytatják az utazást, míg a tettes nem jelentkezik. A lány végül föláll. Ámbár tanár úr odalép hozzá, pofon vágná, de az utolsó pillanatban Tímea elkapja a karját. Többé ne forduljon elő! - sziszegi Ámbár tanár úr vérben forgó szemmel. A busz indul tovább, ő pedig titkon orvosságot vesz be.

 

Egy tó partján lévő kempingben éjszakáznak. Sokan kiülnek a partra, vacsora után. Jöjjön, tanár úr! - Tímea áll mögötte. Ámbár tanár úr körülnéz, hallotta-e valaki e bizalmas hangot, csak aztán tápászkodik föl: Hová? Megetetjük a szúnyogokat! - Tímea. Elindulnak a stégek mentén az erdő felé. Ámbár tanár úr zavaros csillagászati kiselőadásba fog. Amikor már elég messzire távolodtak a többiektől, Tímea félbeszakítja: Tanár úr, én olyan szerencsétlen vagyok!

 

A férfi biztatására kiönti a lelkét. Van egy srác az osztályban, és mindenki azt hiszi, hogy ők ketten egy pár. A, Tímea, tényleg bírja azt a gyereket, de nem akar járni vele, tulajdonképpen senkivel sem akar járni ez az igazság, viszont megsérteni sem akarja, ráadásul a fiú rendszeresen égeti őt a többiek előtt, az is lehet, hogy csak azért keresi a társaságát, mert ugye ő a válogatott vívó, a jövő évi olimpia nagy reménysége. olyan bonyolult ez az egész.

 

Ifjabb Rómeónak jólesik, hogy a lány a vállára hajtja a fejét, örömében különös horkantást hallat. Mi ez? - Tímea. Orrsövényferdülés. Ekkor üget arra három vihorászó lány. Észreveszik őket, tapintatosan elhallgatnak. Ámbár tanár úr megsemmisülten ugrik odébb, s a kelleténél hangosabban: Nos, Kapy, most, hogy megmutattam magának a különböző csillagképeket, akár vissza is térhetünk a többiekhez! - indul az ösvényen a fények és hangok felé. Tímea talányos arckifejezéssel követi.

 

Ámbár tanár úr a kirándulás hátralévő részét önmagába zárkózva tölti, teljes némaságban. Amint a busz bekanyarodik az iskola elé, ő száll le elsőként, s anélkül, hogy bárkitől elköszönne, befut az iskola sötétbe boruló épületébe. A tanáriban matat az osztálynaplók között. Mire a pedellus - betörést sejtve - odaérne, Ámbár tanár úr már újra az utcán van, leint egy taxit. Hazaviteti magát. A sofőrt váratja, míg átöltözik, a lehető legósdibb szmokingba. Apja ijedt kérdéseire nem felel. Amikor visszaül a taxiba, idősebb Rómeó az ablakból figyeli. Magához öleli a teknőst. Na, Afrika, most becsapott a ménkű, motyogja, imádkozzunk, hogy megússzuk valahogy.

 

A taxi egy éjjel-nappal nyitva tartó virágboltnál fékez le. Ámbár tanár úr hatalmas csokor rózsával ül vissza a kocsiba. Bemondja a címet. Tímeáék házánál száll ki. A korhadt fakapu nyitva. Fölsiet a másodikra. Becsönget. Tímea anyja nyit ajtót, pongyolában, éjszakai krémmel az arcán. Mi tetszik? - kérdi, kissé ellenségesen. Kezit csókolom, talán nem sikerült a legmegfelelőbb időpontban. és helyesebb lett volna, ha előtte telefonon. de vannak olyan helyzetek, amikor halogatás helyett inkább a tárgyra. bele a közepébe. ámbár. A mama egyre türelmetlenebb: Mit akar?! Szeretném ezennel illő tisztelettel és ünnepélyességgel. bizonyára már érti. kitalálta, ugye? Tímea anyja rázza a fejét. Szeretném megkérni a kezét! A mama még ütődöttebb arcot vág. Úgy értem, a kedves leánya kezét! Tessék?! Ifjabb Rómeó elbizonytalanodik: Nem Kapyné? De. - az asszony pofazacskói fölfúvódnak: Timííí! azonnal gyere ide!!!

 

A háttérben egy huszonéves lány bukkan föl, majd Tímea, mindketten hálóingben. Amikor megpillantja Ámbár tanár urat, kezében a szekérkeréknyi rózsacsokorral, elneveti magát: Ez nem igaz! Ámbár tanár úr magyarázkodni kezd, tudja ő, hogy Tímea tisztelt édesanyja számára kétségbeejtő lehet az ő személye, különösen a kora miatt, pedig az ő szándékai tisztességesek és komolyak, egyáltalán nem biztos, hogy Tímea nem éppen őmellette találja meg. azt a bizonyos kék madarat. hiszen ő legalább annyira, mint a szeme fényére, sőt. ez osztályfőnökeként is a kötelessége. ámbár annak persze vége, ezek után ő nem maradhat ofő, az sem biztos, hogy maradhat a tanári pályán. szóba jöhet az idő előtti nyugdíj. de van egy kis megtakarított pénze, és szívesen áldozza arra hátralévő életét, hogy Tímeát támogassa, minden lehetséges vonalon.

Maga az én lányom osztályfőnöke? - hüledezik a mama. Igen, kérem. Nem szégyelli magát, tanár létére, éjnek évadján, egy ilyen dumával?! megáll az eszem! mit képzel maga? eridjen innen, míg finom vagyok és nőies! Az ön álláspontja érthető, csakhogy nekem Tímea tényleg nagyon. én apja helyett apja. sőt. A mama azonban már régen becsukta az ajtót.

Ifjabb Rómeó kocsmázással tölti az éjszakát. Másnap reggel pedig amúgy piszkosan, borostásan, bemegy Dr. Varsányihoz. Föl kell mondanom, kérlek! De miért? A körülményeim. elégedj meg ennyivel. nem taníthatok már. itt biztosan nem. Az igazgató nem tud kihúzni belőle többet. Értetlen arccal nézi, amint Ámbár tanár úr magához veszi a zöld bőröndjét, kilép a folyosóra, és súlyos léptekkel elhagyja az iskola épületét. Az udvarból még visszanéz. A negyedik cé az ablakból figyel. Egy kar bátortalanul integet. Ámbár tanár úr visszaint.

 

Hazabotorkál. Az apja szerencsére éppen oktat, így nem kell beszélgetnie vele. Mire az órának vége, Ámbár tanár úr már fekszik az ágyán, állig betakarózva. Az asztalon kartonlap, két könyv közé szorítva, rajta vastag filctollal a fölirat: KÉRDÉSEKRE NEM FELELEK, MINDENKI HAGYJON BÉKÉN! Afrika valamiképpen fölmászott oda, próbálja elolvasni. Aztán kicsit megrágja a papír szélét.  *

 

És este, és reggel, majd megint, de ifjabb Baradlay Rómeó marad az ágyban. Fektében bámul ki az ablakon. Az apja minden étkezéskor az éjjeliszekrényre készíti a tálcát, pedig ő hozzá se nyúl. Látogatója is akad, Béni, az angoltanár. Bonbont hozott. A társalgás egyoldalú, csak ő kérdez. Már indulni készül: Szereztem neked két srácot, akiket korrepetálhatsz! - az asztalra teszi a telefonszámokat. Rómeó. hallasz engem?!

 

Egy barna délutánon Ámbár tanár úr megmoccan. Odahúzza a zöld bőröndöt, kinyitja. Előkerül a két pisztoly. Nézegeti, mint aki nehezen tud választani. Végül jobbal-ballal mind a kettőt a halántékához illeszti. Ekkor érkezik az apja, gyönge húslevessel. Eldobja, korához képest meglepő ruganyossággal ugrik az ágyhoz, a fegyvereket kicsavarja a fia kezéből és zsebre vágja, majd hatalmas pofont kever le neki: Térj már észhez, te tökfej! Ámbár tanár úr feje a másik oldalra nyaklik. Úgy hever tovább, élettelenül. Idősebb Rómeó dühöngve kivonul, a pisztolyokat eldugja a lexikonok mögé, aztán visszasiet, leül az ágy szélére. Akarsz egy kis fejmasszázst? - kérdi. A fia erre sem válaszol.

 

Valamivel később idősebb Rómeónak órája van, egy már nem túl fiatal férfi kürtöli világgá, hogy vágyik egy nő után. Ámbár tanár úr kikel a paplan alól, felöltözik, bár a zoknit elfelejti, s az ingét félregombolja. Pénzt vesz magához a bőrönd oldalzsebéből. Napszemüvegéért visszasiet. Egy sportboltban zizegős műszálas melegítőt és edzőcipőt vesz. Átöltözik a próbafülkében, a ruháit egy nejlonzacskóba gyűri. Kinézete most már - a többnapos borostát is figyelembe véve - ijesztő. Végül egy rejtélyes, pici üzlethelyiséget keres föl.

 

Mindezek után ellohol a vívóteremhez. Kapy Tímeát azonban nem találja. Talán épp futnak? - szalad abba az irányba, amerre a lányok szoktak. A nagy kör felénél bukkan Tímeára, egy ügető csoport közepén. Csókolom, Tímea! Tart egy darabig, mire a lány ráismer és lefékez: Úristen. Ámbár tanár úr! Volna rám egy perce? - már húzza is ki a körből a lányt a kezénél fogva. Tanár úr, mire volt jó ez az egész? a tanár urat kirúgták, én meg sose fogok leérettségizni matekból, a Lónyai vette át az osztályt. képzelheti. Ámbár tanár úr hümmög, valóban, a Lónyainál nincs kegyelem. Figyeljen csak, Tímea, mutatok valamit! - fölhúzza a melegítő ujját, a jobb alkarján szépen rajzolt, zöldes betűk: TÍMEA. Odatetováltatta. A lányt ez kissé meghatja. De nem akar elérzékenyülni a többiek előtt. Jó, majd még beszélünk! - fut a többiek után.

 

Csakhogy Ámbár tanár úr is nekidurálja magát, és ott liheg a sarkukban. A lányok hátra-hátranéznek, gyorsítanak. A minden erejét összeszedve vágtázik. Tímea megszánná, de a társai nem kegyelmeznek. Ifjabb Rómeó rohan, végkimerülésig. Már majdnem visszaértek a vívóteremhez, amikor megbotlik, elesik, levegő után kapkod. Láthatóan rosszul van.

 

A lány betámogatja az épületbe, viszi a férfi vécébe. A mesteredző épp kisdolgozik. Tímea nem törődik vele. Leülteti Ámbár tanár urat a földre, vizet locsol az arcába. A mesteredző kérdezne valamit, ám a lány arckifejezését látva szótlanul kimegy. Ámbár tanár úr még mindig zihál, s közben olyan pillantásokat vet a lányra, mint egy bomlott kandúr. Tímea most már szívből sajnálja. Tanár úr. ennyire komoly? Még ennél is. - feleli ő. Ha. tegyük föl. szóval, ha egyszer együtt lennénk, akkor. azzal beérné? Én. inkább. nem úgy, hanem. mi ketten. hosszabb távon. jóban-rosszban.

 

Tímea bámul rá egy ideig, aztán: Bocs, de azt nem. Hallgatnak. Menjen vissza a kerethez, ajánlja Ámbár tanár úr, már jól vagyok. Biztos? Igen. menjen szépen. A lány nem mozdul, végül a férfi fejére ereszti a tenyerét. Ámbár tanár úr megpuszilja az ujjak tövénél, aztán tereli-tolja a lányt a bejárat felé. Amikor magára marad, öreges nyögéssel föláll, peckes léptekkel kimegy a szabadba, ott újra összecsuklik. Hever egy tócsában, élettelenül.  *

 

Elmosódott arcok. Ápolónő. Fehér köpenyes férfi. Idősebb Baradlay Rómeó.

 

Ámbár tanár úr az intenzív osztályon tér magához. Infúzió, katéter, csövek. Egy orvosnak látszó, ősz hajú ember hajol föléje. Ámbár tanár úr megkérdi: Doktor úr, mi történt velem? Hátsófali infarktus. Mire számítsak? Csak nyugalom. mindent megteszünk, amit lehet. számolgatni nem érdemes. Na de én matektanár vagyok! Az orvos erre megadóan a magasba emeli mindkét karját.

 

Néhány hét múlva a két Rómeó taxin érkezik a ház elé, ahol laknak. Tombol a nyár. Ámbár tanár urat régi jóbarátként üdvözli a szobája, a függöny, a könyvespolc, a földgömb, az ablak, a fél tucat galamb és Afrika.

 

Később kopogtatnak. Kövérkés kisfiú döcög be, kezében tankönyvek, füzetek. Csókolom! - arcán bambácska mosoly. Hát te? Én Szerencsik Flórián vagyok (erősen raccsol), és a tanár bácsi fog engem korrepetitálni számtanból, mer az nem megy nekem. Tényleg? Tényleg, apuka mindent megbeszélt a Rómeó bácsival. a tanár bácsinak hogy hívják a nevét? Rómeó. Az nem lehet. a másik bácsi a Rómeó. Egy meg egy az kettő, véli Ámbár tanár úr.

 

Ülnek az asztalnál, a bamba kisfiú mutatja a hatodikos matekkönyvben a feladott példákat. Fogjál hozzá, nógatja ifjabb Rómeó. De épp az, hogy nem értem. - mutál a hangja. Ámbár tanár úr vet egy pillantást a geometria-példára, kitekint az ablakon, aztán a srác világoskék szemébe. Figyelj ide. - tovább azonban nem jut. A szomszéd szobában egy ismerős hang énekel, zongorakísérettel: "Tschöll papa lányai mi vagyunk, eljöttünk, itt vagyunk." Ámbár tanár úr tekintete elhomályosodik, a tankönyvbéli ábra vonalai összegubancolódnak. Minden idegszálával a dalra figyel. Nem lehet, hogy Pitagorasz tétele? - kérdi a kisfiú óvatosan. Talán. menjél mostan haza, kisfiú. majd legközelebb.

 

A gyerek távozása után Ámbár tanár úr előveszi a periszkópot. Azt látja, hogy miközben Tímea énekel, idősebb Rómeó jobb kézzel kíséri a zongorán, ballal viszont a lány fenekét cirógatja. Tímea tűri. Arület, motyogja Ámbár tanár úr. Azt nem mondta, hogy gerontofil.

 

Amikor sikerül összeszednie magát, kimegy a fürdőszobába. Forró zuhanyt vesz, majd jéghideget, a víz tűszúrásait mélyről jövő horkantással viseli: hrrrrrrrrr! - hirtelen észbe kap, s magába fojtja.