Az emberélet útjának felét elhagyván rájöttem, sok olyan íróval és művésszel volt szerencsém egy levegőt szívni, akik ma már minimum klasszikusok, maximum szobrok. Kodály Zoltán, Örkény István, Arthur Miller, Déry Tibor, Mándy Iván, Várkonyi Zoltán, Mészöly Miklós, Ottlik Géza – hosszú a lista. Akiket személyesen ismertem, szerettem, tiszteltem, de már nincsenek közöttünk. Míg e kötetet írtam, úgy éreztem, mintha itt volnának. Amit velük együtt éltem át, ezennel továbbadom. Klasszikusok, alulnézetből.