1.) Az író valaha dramaturg is volt, régen, a filmgyárban. A bölcsészek e típusa az irodalom és a film határvidékén mozgó szakember, aki az irodalmi művet cselekménnyé, akcióvá formálja, a papírízű párbeszédeket élővé teszi. Hogyan lett filmes szakember a fiatal íróból?

Véletlenül. Az Új Írás rovatvezetője, Szabó B. István váratlanul filmfőigazgató lett. Nem pontosan tudtam, hogy ez miféle poszt, nem is érdekelt, örültem, hogy kedves atyai barátom, Gáll István került a helyére a rovatvezetői székbe. Amikor elvégeztem a jogi kart, egy veszprémi tévéfesztiválon összefutottam Szabó B.-vel. Kérdezte, mi van velem, mondtam, diplomát szereztem. Kérdezte, van-e állásom, azt feleltem, nincs, és nem is vágyom rá. Azért csak gyere be hozzám. Hová? – kérdeztem. Mosolygott (gondolom, úgy vélte, illene tuddnom, de nem haragudott), megmondta az irodája címét. Amikor fölkerestem, három lehetőséget ajánlott: 1. legyek a jobbkeze, 2. legyek valamilyen főnök a Film, Szinház, Muzsika című hetilapnál, 3. legyek dramaturg az újonnan alakuló Objektív Filmstúdiónál. Az első kettő ki van zárva, de a harmadik esetleg érdekel, ha nem kötött a munkaidő. Másnap felhívott egy ember, azt mondta, Marx a neve – nem Károly, József –, ő lesz a stúdióvezető, és szeretne megismerni. Így történt. Imádtam ott nyüzsögni, mert az alábbiak voltak a stúdió rendezői: Szabó István, Sára Sándor, Kósa Ferenc, Huszárik Zoltán, Rózsa János, Gazdag Gyula, Szörény Rezső, meg aki most nem jut eszembe. Rengeteget tanultam tőlük, főleg a szerkesztésről és a dialógusokról.

2.) A legismertebb filmjei: Csók Anyu!, Ámbár tanár úr. Mit felejtettem ki a listából?

Az Ámbár tanár úr forgatókönyvét nem én írtam, hanem Koltai Róbert és Makk Károly. Én csak az alapjául szolgáló elbeszélést írtam, azt se filmnek, megjelent egy kötetemben. Az nagyjából a filmtörténet első fele: nagyon idős tanár beleszeret a diáklányba, s szépen lebeszéli magát róla. Ellenben valóban hiányzik egy másik Koltai film, a Szamba. Meg a Hanyatt-Homlok, amit Révész György rendezett, és én szerettem, azonban úgy megbukott, hogy a bemutató után a mozit bezárták és tatarozni kezdték. (Valóban, a Puskinról van szó.)

3.) Miben más filmre írni egy művet, mint csupán az olvasók fantáziájára bízni: képzeljék el a leírt szöveget úgy, ahogy akarják?

A film előnye, hogy képekkel operálhat. Ugyanez a hátránya is. Aki az Anna Kareninát elolvassa, a saját legfontosabb szerelmét képzelheti a főszereplő helyébe. Aki filmen látja, annak nincsen szabad választása, a döntést meghozta helyette a rendező. Ugyanez a helyzet a saját könyveimmel, a megfilmesítés konkréttá teszi őket. Az Utazások Erotikában férfi főhősében az olvasók (még a női olvasók is) szeretnek magukra ismerni. Amint egy színész bújik ebbe a szerepbe, már ő az a nézőnek, véglegesen és visszavonhatatlanul. Nem biztos, hogy ez baj, de így van. A film nagy varázsa viszont, hogy az egymásra ható képsorok, így az emberi arcok is sokkal fontosabbak, mint a párbeszédek. Ráadásul aki filmet ír, olyan munkát végez, mint a mérték utáni szabó, a forgatókönyv csak adott rendezőnek megfelelő.

4.) A ma fiataljai filmeket, képi kultúrán nőnek fel, és kevesebbet olvasnak mint a korábbi generációk. Napjainkban mindenki számára elérhető egy filmfelvevő gép, vagy akár a mobiltelefon, hiszen azzal is lehet filmet készíteni. Ez a technikai lehetőség növeli-e majd a filmeket készítők számát itthon is?

Szerintem a film most jutott el fennállásának demokratikus szakaszába. A mai lehetőségek közt többé-kevésbé bárki forgathat filmet, aki nagyon akar. Ezzel a fiatalok élnek is. Így a hagyományos stúdiók szerepe hamarosan csökken, idővel talán meg is szűnik. Én sajnos a témában már semleges vagyok. Kicsi gyerekeim vannak, este nehéz kimozdulnom, kedvem sincs gyakran, elfáradok. Mielőtt az ikrek megszülettek, értelmiségiek voltunk. De nem panaszkodom, sokszorosan kárpótolnak a fiúk – és a könyvek. Talán nagyobb élvezettel olvasok mostanában, mint bármikor eddig.

Az interjút készítette: Dombi Gábor