Bookline, 2007. október

Megosztás

Férfiszemmel a nők -áll az Utazások Erotikában ajánlójában. A könyvet nőként olvasva, inkább az volt a személyes benyomásom, hogy egy férfi szűrőjén át láthatom a férfit, és a női nemmel kapcsolatos bizonytalanságait, gyötrelmeit. Valóban annyira reménytelen, hogy férfi és nő megértse egymást?
Én azt tapasztalom, hogy általában nem érteni akarják egymást, hanem megkapni. Aki érteni akarja a másik embert, annak eleve nyert ügye van. Hamar eljuthat ahhoz a fölismeréshez, amit Hamvas Béla így összegzett: "A házastárs saját hibáim hű tükre." Az élettárs, sőt a szerető is. Kell némi bátorság, hogy e hű tükrökbe belenézzünk.

Ha egy női sorsot mesélünk el - kizárólag szerelmeit, erotikus vonzalmait szem előtt tartva- nagy eséllyel egy romantikus regényt fogunk a kezünkbe. Egy kísérlet szemtanújaként a regény: egy férfi élete az említett aspektusokból. Mitől más a férfi? Miért nem kerül az említett kategóriába ez a történet is?
Szerintem amit ön mond, az ma már általában és nagy százalékban nem igaz. A nők határozottan "megférfiasodtak", és sokkal kevésbé romantikusak, mint hinnők. Ugyanakkor a férfiak valamelyest elnőiesedtek, jóval többet lelkiznek, mint régebben. Dr Mester János Goethe-kutató, az én főhősöm különösképp.

Három feleség, hét egyéb- ennyi a leltár -a főhős- Mester János életében. A könyvet olvasva feleségből sok, egyébből talán kevés. Ennyi lenne egy kelet-európai Casanova jussa? Sok vagy kevés?
Johann Wolfgang Goethének nagyjából száz nőügye volt, ezek zöme a prűdnek és vallásosnak tekintett s tizennyolcadik században, a többi a tizenkilencedikben. Ehhez képest a hét talán kevés. A Hite-jelentés adataihoz viszonyítva (igaz, az sem ma készült, és nem is itt, hanem az USÁ-ban) elegendő. Jánoska, a regényem főszereplője semmiképp nem Casanova. Inkább bizonytalan férfi, akinek fogalma sincs, mit kéne kezdenie a nőkkel, mit kéne kérnie vagy kapnia tőlük. Így auztán némiképp zavartan bolyong vágyai és az érzései labirintusában.

A regényhős válásaiban - ha van ilyen hiba- az őszinteség hiányát okolhatjuk. Miért nem fejlődik az utazóregény -ahogy ebben a műfajban megszokhattuk- főhőse, miért követi el ugyanazokat a hibákat?
Mert hiszen éppen erre a problémára igyekeztem felhívni a figyelmet. Az ember többnyire ugyanazokat a hibákat véti, és - horribile dictu - csak azért is ugyanabba a folyóba lép bele kétszer. Háromszor. Négyszer… Hősömk olyan, mint egy bizonyos dinasztia, gyorsan felejt és semmit nem tanul.

XXI. századi életünkben -ahogy több regénybeli nőalak mindennapjaiban- egyre inkább tért hódít az ezotéria és a hétköznapi pszichológia irodalma. A boldog házasság titkai;A boldog család; Ne válj el, változtass!; A feleséged vagyok nem a cseléded- megfejthetők az élet titkai, problémái ezekből a könyvekből?
Biztosan nem. De adott krízishelyzetekben talán segíthetnek. Amikor az ember a nyakig ül a válsághelyzetben, nem árt, ha nyomtatva elolvashatja, szentenciává sűrítve, hogy voltaképpen mi a baja, és mi lenne a kivezető út. Ez akkor is segítség lehet, ha józan és nyugalmi állapotában ugyanő is pontosan tudná, amit a könyvben olvashat.

Könyvének alcíme egy zárójeles kérdés: ( Ki a franc az a Goethe?). Ahogy dr Mester János ( a dr-t szereti pont nélkül írni) kifakad: "Nem az a kérdés, hogy ki a fasz az a Goethe, hanem, hogy ki a fasz vagy te, édes fiam!" Ki Mester János? Milyen arányban vegyül Vámos Miklós saját élete és az írói invenció?
Regényeimben biztosan fele-fele arányban keveredik a valóság és a kitaláció. Csak éppen nehéz kihámozni a könyvekből, hogy melyik fele az igazi forrás életemhez. A jó olvasót ez nem is érdekli. Míg a könyvben úszik, elfogadja, hogy a valóság vizében tempóz. Utána pedig édes mindegy, hogy honnét vette a szerző a történeteit, színeit, ízeit, fordulatait.

Eckermann- Goethe famulusa- szerint az irodalmi lángelmék általában az ifjúkor, a férfikor, vagy az öregkor kapcsán válnak híressé. Ön hol jár ezen az úton?
Hát, ezt voltaképpen Halász Előd írta, azzal kapcsolatban, hogy Goethe minden életszakaszában belopta magát az olvasók szívébe. A szerzőket általában valamilyen korúnak képzeljük, Puskint mondjuk fiatalnak, Hemingwayt javakorabeli férfinak, Tolsztojt pedig aggastyánnak, Én középkoromban lettem közismert, ha szabad így mondanom. A naptár jelzi, hogy biológiailag öregkorom küszöbén állok, de (még?) nem tudom magam idősnek érezni, gondolom, a kérdése erre irányult.

A történet hangulatát erősen meghatározták számomra a díszletek. Több generáció alapélményei: az NDK-s lányok könnyű szerelme, a C64, a betárcsázós internet. Nosztalgiával gondol ezekre a tárgyakra, érzésekre?
Semmi meghatódottságot nem érzek, ha - például - egy NDK turmixgépre gondolok, még akkor sem, ha kivehető ajtajú, különösen, mert ilyen nem is létezett. De a regényírónak mindig ábrázolnia kell az adott kort, és a tárgyak, ruhák, ételek, szagok nagyon-nagyon fontosak ebből a szempontból. Amelyik regényből nem marad hátra néhány illat, íz, hangulat, az az én olvasói ízlésem szerint voltaképpen nem is regény.

Dr Mester János életét -saját bevallása-szerint másodvonalbeli Goethe kutatóként éli le. Ha választania kellene, kinek az életműve mellett tudná elkötelezni magát Vámos Miklós?
Sajnos, belőlem hiányzik az ilyesfajta filológiai hajlandóság. Az elköteleződés azért sem menne, mert túl nagy a szívem, túl sok írót szeretek, akikhez ragaszkodom. Engedje meg, hogy így térjek ki: hátralévő életemben igyekszem elkötelezni magam Vámos Miklós eztán megírandó művei mellett.

Az író -vagy teremtett alakja- ránk kacsint a történetből cinkosan: "Úgyse halhatok meg-még nincs vége a regénynek. Ilyesfajta regényeknek ritkán van rendes végük. Hirtelen abbamaradnak."
Mi történne Jánoskával, ha folytatódna a történet? Negyedik feleség?
A regény vége nyitott. Én abban bízom, hogy a jelenlegi házasságát sikerül újraépítenie. De persze, ahány olvasó, annyiféleképpen folytatódik a könyv. És aki ezt a kérdést fölteszi (különösen ha a saját életére is gondol), az biztosan az én elképzeléseim szerint tette magáévá a regényt.

Az Anya csak egy van című regényében a veszteség után kerül a helyére szívünkben a szeretett személy: anya csak egy nincs. Sokban hasonló a végkicsengés itt is. Szerelem csak egy van?
Természetesen. Mindig csak egy.

Hogyan folytatódik Vámos Miklós útja az Utazások az Erotikában után?
Én a könyveimet, főleg a regényeimet nehezen engedem el. Olyan érzés, mint amikor az embernek felnő a gyereke. Hogy a témába vágó hasonlattal éljek: koitálás utáni depressziót érzek. Ez legalább januárig eltart. Utána biztosan beballagok a témaraktáramba, s körülnézek, miféle új gyermeket kéne nemzeni, s mely asszonnyal? (A hasonlatban a gyermek az ötlet, az asszony pedig a szerkezetet és más stílusjegyek - de így persze nem hangzik túl jól.)

A kérdéseket összeállította: Nagy Annamária

.