Vámos Miklós dupla kolbászkái
Régi és új könyvek jönnek!

Nem tűnt el, sőt, újabb és újabb könyvekre készül. Vámos Miklós megvált régi kiadójától, az Ab Ovótól, s tíz évre szóló szerződést írt alá az Európánál. Soha nem hagyta újra kiadni a Félnóta című könyvét, most beadta a derekát. Dupla kisregényeket és dupla novellákat ír – imádja a „páros” módszert. 

– Olvasom a honlapján, hogy nehéz és rossz évet hagyott a háta mögött. Mi keserítette meg az életét?
– Magánéleti gondok, melyek azonban nem tárgyai az interjúnak. Valamint az a szakmai dilemma, amin régóta gondolkozom, hogy talán tizenkilenc év után kiadót kellene váltanom. Mert, mint a Keresztapában, kaptam egy ajánlatot...

– Tapasztalatból tudjuk, rossz után inkább jobb jöhet. Ezt várja ön is. Mitől lenne boldog az idén?
– Ó, én azért akkor is boldog vagyok, ha nehézségeken gázolok át. Hiszek abban, hogy minden gond öröm is egyben, és minden halál voltaképpen születés. Ezzel együtt, boldogságom egyik forrása föltétlenül az, ha a szeretteim egészségesek és biztonságban vannak. Az idei évet azonban a kiadóváltás miatt szakmailag szeretném sikeresnek tekinteni majd szilveszterkor, amikor beírom a naplómba, milyen évet zárok. S ugyanígy szeretném azután megtartani a még létező barátságaimat.

– Az Apák könyve című regénye hódít a világban. Legutóbb Lengyelországban adták ki, és megvásárolták a jogokat Amerikában is. Milyen világhírű írónak lenni?
– Ez örömteli túlzás, talán lehetek világszerte ismert, de világhírű Gabriel García Márquez, mondjuk. Ilyen alapon nincs világhírű magyar írónk, sajnos, még a Nobel-díjasunk sem az. Talán túl szigorú vagyok, de nekem az egyik, ma már nem élő nagy író mondta – magával kapcsolatban –, hogy a kis világhír nem világhír.

– Hívják író-olvasó találkozókra is külföldre?
– Szoktak, de az elmúlt időszakban nagyon kevésszer mentem. Majd az ősszel többet fogok.

– Mindjárt itt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Újabban az Ünnepi Könyvhét helyett erre az alkalomra időzítik új műveiket a szépírók. Ön is váltott?
– A könyvek megjelenési sorrendje és időpontja általában a kiadó jogköre. Én persze az elmúlt tizenkilenc évben magam hoztam meg ezeket a döntéseket, mert az Ab Ovót – társakkal – én alapítottam, s négy évig én is vezettem. 1995-től nem én vagyok a vezető, sőt semmilyen pozícióban nem dolgoztam ott, 1997-től a tulajdoni részemtől is megszabadultam. Tizenkét éve tehát csak szerzőként tartoztam az Ab Ovóhoz. Ez persze szerintem nem "csak", hiszen minden kiadó a szerzőiből él. Mindenesetre a régi kapcsolat miatt én határozhattam meg, hogy mikor mi jelenjen meg, milyen külalakkal, és a többi. Mostantól a döntéseket az Európa Könyvkiadó hozhatja, és ez nagyon jó nekem.

– Merthogy?
– Egyeztetnek velem, de már nem minden az én felelősségem, élhetek úgy, mint más léha szerző. Jogilag és ténylegesen is Európai lettem, nagy kezdőbetűvel és enyhe szóviccel. Európás, tehát. Tíz évre szerződtünk, kiadják az életművemet, bár ez ijesztően hangzik, mindenesetre a sorozatban fogják megjelentetni az új dolgaimat is. Elsőként a Félnóta című 1986-os regényem lát napvilágot, az idei Könyvfesztiválra. Ezt soha nem hagytam újra kiadni.

– Miért?
– Mert a Zenga zének – azt megelőző regényem – kapcsán cenzurális balhék voltak, sokáig úgy nézett ki, fiókban marad. Kidobott vele a Magvető, s csak húzás és átírás után adta ki a Szépirodalmi. Minthogy a Félnóta egy olyan egyetemista és gimnazista társaságról szólt, amelynek a tagjai közül a hangadókat az akkori rendszer zaklatta, olykor bebörtönözte, tartottam tőle, hogy ennek a könyvnek még nehezebb útja lesz a megjelenésig. Aggódtam – nem az íráskor, hanem később –, hogy talán erősen működött bennem az agyamba költöző cenzor, talán túlságosan virágnyelvűre sikeredett, és aki nem élte át azt a korszakot, nem is értheti.

– Mivel győzték meg, hogy most beadta a derekát?
– Elolvasták. Azt mondták, jó. Én is elolvastattam néhány fiatal ismerősömmel, az ő véleményük is fölbátorított. Írtam azért egy előszót a regényhez.

– Hűséges olvasói újabb és újabb köteteket várnak öntől. Mikor indulhatnak a könyvesboltba?
– A Könyvfesztiválon – április vége – és utána kapható lesz a Félnóta. Ősszel jelenik meg újabb szövegeim gyűjteménye, Tiszta tűz címmel. Három dupla kisregény és négy dupla novella lesz benne, azaz mindegyik kétrészes. Páros írások tehát. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről. A debreceni páros – dupla kolbászkák – ntájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost: szövegek együttes fogyasztása ajánlatos. Nem én találtam ki, írtak már ilyet, például Krúdy, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban is elmondott, de én alkalmazom most ilyen összpontosítottan. Remélem, elterjed, nagyon jó játék.

– Nem kívánkozik vissza a televízió képernyőjére? Nem hívják a kereskedelmi csatornák?
– Hívnak, de nem vagyok én odavaló. Nem tudom, nem is akarom betartani a feltételeiket és a szabályaikat. Életemből aligha hiányzik az a stressz, ami a tévéműsorok készítésével együtt jár. Exhibicionizmusom csekély. Amennyi mégis szorult elém, azt bőven kielégíti a sorozat az Alexandra Könyvesházban. Ott írókkal beszélgetek kéthetenként, fölveszi s adja a Pax Tévé. Nem tekintem az én műsoromnak, mert sem a fölvételhez, sem a vágáshoz nincs közöm, én csak a beszélgetést bonyolítom – vagy egyszerűsítem. Már hetvenen túljutott a fölvételek száma három év alatt.

– Ezekből nem lesz könyv?
– De, e beszélgetésekből is tervezek összeállítani egy kötetet, majd a 2010-es Könyvfesztiválra, talán az lesz a címe: Kedves Kollégák. Azt is tudom, mit szeretnék kiadni 2010 őszére: egy új kötetet – de erről inkább még nem beszélek. Szerintem boldog szerző az, aki ennyire előre láthat... Nem panaszkodhatom, azt én akkor sem szeretek, ha éppen volna mit – derűs alkatot örököltem általam nem ismert fölmenőimtől...

Borzák Tibor

Eredeti cikk