Új könyve az őszi-téli könyvpiac sikervárományosa. Mit kell tudni róla, kinek ajánlaná? Hogy jött a könyv ötlete?

A csillagok világa abból az alapgondolatból született, hogy ki kéne fejeznem két égetően érvényesnek érzett gondolatot. 1. Nagyon sok az elvált férfi, akiknek nehéz kapcsolatot találniuk vagy fenntartaniuk a gyerekükkel, gyerekeikkel. 2. Nem mi tanítjuk a gyerekeket, hanem a gyerekek tanítanak minket, legalábbis a legfontosabb témákat illetően. Nem mindig az a kérdés, hogy milyen világot hagyunk a gyerekeinkre. Néha az is fontos, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. E gondolat legmegfelelőbb kifejezőjének azt a helyzetet találtam, amikor egy apa visszatérően mesél a fiainak. Ezek azonban kitalált fiatalemberek, ahogyan az atya, a tengerjogász is kitalált alak. A fiaim gyerekszlengjéből és leleményeiből azért elég sok került a szövegbe. Ha társszerzők, 10-10 százalék jár nekik. Remélem, ennél sokkal többet kapnak. Az én atyai működésemnek alapeleme, hogy amit a gyerek tesz vagy mond, azt följegyzem. Anna lányom harminchárom éves, őróla is vezettem ilyesfajta naplót, amelyben regisztráltam, mikor fordult a hátára, mikor kezdett el járni, mik voltak az első szavai. Sajátságos, hogy ő első szavak helyett mindjárt egy velős tőmondattal indított: Nem megy semmi. E kijelentés a hetvenes évek végének ázott szocializmusában igazán sokatmondóan hangzott. Amikor ő felnőtt nekiadtam a füzetet, születésnapi ajándék lett belőle. Nagyon örült neki. Már évek óta Londonban él, de azt nem tudom, hogy kivitte-e magával, vagy az itthon őrzött értékei között lapul. Legközelebb meg is kérdezem. Az ikerfiúk sokkal többet beszélnek, mint annak idején a lányom, nyilván mert állandóan kéznél van a dumatárs. Mikor a második vastag füzet betelt, akkor gondoltam arra, hogy valamit kezdjek ezzel a számomra becses szöveggyűjteménnyel. De először mesekönyv alapanyagául gondoltam használni. Írás közben alakult család- illetve fejlődés-regénnyé. A mesék, az általam előadottak azért belekeveredtek, ezek tartalmazzák a legszebb hagyományos meséket is A kis hercegtől Micimackóig, de főleg a világirodalom legszebb meséit és történeteit, a trójai falótól a bibliáig, Robinson Crusoe-tól Don Quijojéig. Ezért adtam a könyvnek azt a kétértelmű alcímet: mesés regény.

Ikerfiai gondolom cselekedeteikkel, nyelvezetükkel nagyban segítették a könyv elkészültét. Felolvassa nekik? Egyáltalán felnőtt vagy gyerekirodalom ez? A fülszövegben nem zárja ki a 10 év körüli olvasókat sem.

Nem szükséges. Perceken belül olvasni fognak, és majd eldöntik. Valóban, én úgy vélem, 10 év körüli, már magabiztosan olvasó gyerekek már megértik ezt a könyvet, de azt ajánlottam, hogy a dőlt betűs részeket ugorják át. Sejthető, hogy az efféle javaslatokkal az ember olykor épp az ellenkezőjét éri el, és talán épp a dőlt betűs részekre ugranak rá. De az sem baj, nincs bennük semmi gyerekeknek tilalmas vagy ártalmas, egyszerűen csak szomorú dolgokról lebbentik föl a fátylat. Azért az az igazi, ha ezt a könyvet felnőttek olvassák, és ha úgy érzik, a mesés részeket felolvassák belőlük az arra érdemes gyerekeiknek.

Mit olvas, ha épp nem ír?

Én akkor is olvasok, ha épp írok. Ez a két tevékenység ikertestvér. Egyik nem megy a másik nélkül. Szerintem az olvasás igazi élményéhez is csak úgy juthatunk el, ha megpróbálunk írni. Nem feltétlenül szépirodalmat, esetleg naplót vagy hagyományos levelet. Higgye el, nagyon jót tesz. Lélekgyógyító. Ahogyan az ihletett olvasás is.

Van egy elméletem, hogy az író embernek a magából kiírt betűket után kell töltenie, magyarán fel kell tankolnia mások betűiből. Ön kiből, mely írókból töltekezik?

Nagyon sok könyv segít rajtam. Az utóbbi időkben Borges esszéi és Julio Cortazar forradalmian újszerű regénye, a Sántaiskola voltak rám elementáris hatással. Meg egy furcsa könyv, Barbara Thiering Jézus, az ember című munkája, mely a Holt tengeri tekercsekből kiindulva gyökeresen átértelmezi a bibliát.

Hogy képzeljük el Vámos Miklós könyvtárát. Méret, külön szoba a könyveknek? Olvasófotel? Különleges darabok, könyvritkaságok?

Van egy szép nagy szoba, elegáns üvegajtós könyves szekrényekkel, és megfelelő bőrfotelokkal. A könyvtárat éppen most hoztam létre (hagyjuk az okát), olyan alapossággal, hogy még nyomtatott katalógust is készítettem. Rend és rendszer van. Tartok könyvritkaságokat, de számomra fontosabbak a többször használatos könyvek, amelyeket mindenképp el szeretnék olvasni újra, legalább egyszer még. Ilyenekből áll a könyvtáram.

Ad-e kölcsön könyvet? Mi az, amit kölcsön adott, de sosem kapta vissza és ma a legjobban hiányolja?

Kölcsön ritkábban, mint ajándékba, az egyszer használatos könyveket a Platán könyvtárnak ajándékozom. Nem hiányolok semmit, szerintem a könyv olvasásra terem, és amelyiket ellopják, azt beszerzem újra. Büszke vagyok, amikor az én könyveimet lopják, például könyvtárból. Megesett már, hogy tőlem tulajdonították el valamelyiket, úgy, hogy kölcsönkérték, majd azt mondták, bocs, de nem adják vissza. Mondtam, semmi baj, sőt, ha akarják, dedikálom.

Használ-e ex-librist?

Fenti okból eszemben sincs.

Milyenek az olvasási szokásai?

Léhák. Mindenütt szívesen olvasok, ágyban, íróasztalnál, a könyvespolcok között, sőt kutyasétáltatás közben is. A könyveket erősen használom, aláhúzok, beírok a margóra, igaz, ceruzával. Az agyonolvasott, viharvert kötet számomra becsesebb, mint a féltve óvott. Féltve óvni azt kéne, ami benne van.

Mit olvas karácsonykor, ha ünnepi irodalmat venne a kezébe?

Karácsonykor még sose volt időm olvasni, amióta két kisfiú apja vagyok. (Legföljebb az új játékok használati utasítását.) A karácsony az ő ünnepük.

Fejben megvan-e a következő munkája legalább vázlatokban? Ha lehet tudni, mi lesz az?

Egy hete jelent meg A csillagok világa, hat hete adtam le. Még nincs ingerenciám, hogy újra járomba fogjam magam. Tervem sok van, majd meglátjuk, január tájt melyikbe tudok istenigazából beleszeretni, és megtalálom-e benne azt a távlatot, hogy olyan könyvvé válhassék (föltéve, hogy képes vagyok megfelelő színvonalon kidolgozni), amelytől az olvasónak valahogyan és valamennyire jobb lesz. Nem baj, ha csak pindurkát, azzal is beérem. E tudat nélkül én nem tudok írni. Lehet, hogy ez gyerekes hozzáállás, mindegy, már aligha fogok megváltozni.