Sokáig laktam a Pozsonyi úton, egy valaha jobb napokat élt bérházban. A kapu mellett a márványborítású falon betűhiányos fölirat jelzi, hogy ez és a szomszéd ingatlan egykoron a hatvani cukorgyáré volt. A helybéli nép rebesgette, a Dunára néző fronton a legszebb otthon Hatvany Lajosé volt. Melyik? - kérdeztem. Hát, ahol a tetőteraszon fák vannak. Látszottak a parkból. Nagy fák. Mint kiderült, dézsákban álltak.

Karinthy és Kosztolányi leveleiből tudtam, hogy Hatvany a két háború közének legmódosabb irodalompártolója volt, akit emezek zavartan vagy pimaszul lejmoltak. Egyéb ismeret híján puszta kalandvágyból hoztam haza a könyvtárból Hatvany Lajos leveleit, az általa, illetve nekik írottakat (Szépirodalmi, 1985, a szöveg gondozását felerészben az özvegye végezte). Mióta végigolvastam, lenyűgözve bámulok magam elé. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a nevét a családi cukorgyár színhelyéről, a fővárostól hatvan kilométerre található városkáról nyerte. Azt sem képzeltem, hogy egészen 1961-ig élt itt. Ha az idő engedte, nyugszékben feküdt a tetőteraszon, melyről a kilátás - ő írta - mindenért kárpótolta. Nagyon szépnek kell lennie - a "minden" a hatalmas vagyon elvesztését (is) tartalmazza.

Báró Hatvany Lajos 1880-ban született, Deutsch Lajosként. Édesapja azok közé a zsidók közé tartozott, akik - majd háromszázan - nemességet kaptak a kiegyezéstől a monarchia végéig terjedő időszakban. Közülük huszonhat lett báró. A Deutsch I. és fia cukorgyárat a nagyapja alapította. A magyarosításban elébb Hatvaniak lettek, majd a nemesség után ipszilonra cserélték az i-t. Lajos, akit a magánérintkezésben általánosan Laciztak, az édességipar helyett a nyelvek és az irodalom iránt érdeklődött. A családban nem egyedül. Testvérei közül Bertalan a vállalatvezetés mellett a keleti tudományok és nyelvek avatott tudora lett, s ugyanakkor a Szép Szó folyóirat alapítóinak egyike. Ferenc képzőművészként és gyűjtőként vált ismertté.

Hatvany Lajos Gyulai Pál tanítványául szegődött. Az öregúr egy ízben kíváncsiskodott, mivel foglalkozik a polgári életben. Üzletben vagyok, válaszolta a báró, s további kérdésre hozzátette: Cukorkaüzletben. Hol van üzletük? A Nádor utcában - ez nem volt hazugság, az édesipari vállalatóriás pesti központja székelt ottan. Mire az irodalomkritikusok doyenje: Ha arra kerülök az akadémiáról, majd ott veszem a cukrot. Hatvany szabadkozott, nálunk csak nagy tételben árusítanak. Gyulai ezt nem találta akadálynak: Ha nagyon megkérem az apját, nekem csak adnak!

A jó Lajos mérhetetlen mennyiségű levelet váltott, nagyjából mindenkivel, aki számított a magyar irodalomban a századfordulótól a negyvenes évekig. Legfontosabb partnerei a korrespondanciában: Ady Endre, Krúdy Gyula, József Attila, Remenyik Zsigmond, Babits Mihály, Gyulai Pál, Osvát Ernő, Juhász Gyula, Szép Ernő, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Kaffka Margit, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Lengyel Menyhért, Tersánszky Józsi Jenő... Többségük barátja, rokona vagy üzletfele volt, utóbbi általában azt jelenti, hogy anyagilag patronáltja. A kötet csupán azokat a leveleket tartalmazza, amelyek fönnmaradtak, s a szerkesztők - a kiadás évében a szocializmus prüdériájának végéveit éltük - nem tartották túl indiszkrétnek. Özvegy Hatvanyné (az utolsó) előtt fejet hajtok, amiért jóváhagyta, hogy a Bajor Gizivel váltott üzenetek is szerepeljenek, ez a nagy színésznő egészen biztosan a báró szeretője volt. Egyik üzenetét ekként zárja: "Szeretettel a Tied (megállj és nem írok nevet)." Kiderül belőle, hogy Hatvany beszereltette hozzá a telefont, ámbár az még nem működik. Jászai Mariról a szöveg csupán sejtet valami hasonlót. A külföldi írók körül sem akárkikkel levelezgetett Hatvany. Gerhart Hauptmann, Klaus Mann, Thomas Mann. Úgy látszik, főként azokat a németeket szerette, akiknek a neve "férfi"-ra végződik.

A báró tekintélyes életművet hagyott maga után. Ezek egy részét németül írta, mint A tudni-nem-érdemes dolgok tudományát. Vaskalapos filológusok és elemzők ellen hadakozott. Magyarul legutóbb a Gondolat publikálta, jelenleg csak előjegyezhető, például a www.antikva.hu-n. Az Én és a könyvek is németül fogalmazódott, csakúgy, mint a Zsiga a családban, a regénytrilógia első darabja, mely rögvest angolul is megjelent. Külföldön sikert sikerre halmozott, az említettek mellett színdarabokkal. Itthon a Nyugat dölyfös szerkesztői nagy előszeretettel utasítják vissza a munkáit. Ami azért pikáns adat, mert a báró nem csak lelkes támogatója, tulajdonosa is a lapnak. Egészen addig, míg halálosan összevesztek vele (1911). "Osvát és köztem irodalmi controversia volt. Az urak velem - Velem - szemben jónak látták az "irodalmi függetlenséget" megvédeni. Mintha irodalmi exploiteur kiadó volnék - mintha nyernék az üzleten. E télen már majdnem magyar lettem - maradok németnek."

A legtöbb levelet Ady Endrével váltotta. Szerelemhez hasonlatos barátság. Viharos összeveszésekkel, könnyes tüdőre borulásokkal. A költő így írja alá sorait: "Adyd." Hatvany pedig így: "Laczid." Ady sokszor fogad el vagy köszön meg pénzt, ám - legalábbis a közzétett szövegekben - ritkán kér. Egyszer, 1915-ben furcsamód négy lovat szeretne a bárótól, kettőt az apjának Érmindszentre, kettőt magának, Csucsára. Nem tudom, megkapta-e őket. Ha igen, talán épp e lóügyről juthatott eszébe: "Én téged a mai Magyarország Széchenyijének látlak." A költő sokszor szinte esdekel levélért, találkozásért, versei bírálatáért. A báró kíméletlenül és többször letolja, mivel az újabb versek jók, de lehetnének jobbak. Úgy véli, hiányzik a költőből a koncentráció. Váljék Goethévé és Flaubert-ré. "A regényt meg kell írnod. A lyrával magadat emészted..." ["Magad emésztő, szikár alak! / Én megbántottalak." Ezt huszonhárom évvel később írja József Attila Babitsról s-nak.] Hatvany a tanácsadást ekként folytatja: "...a regényírás physice hasznos." Jó hír ez számomra is. Eleddig physice a testmozgásban bíztam.

A mecénás szerepe sokat ártott Hatvanynak, az írónak. Ady szerint: "Bajt okozott a te pénzességed... Hidd el, hogy nagyon sokszor nagyon-nagyon szerettem volna, ha - neked sincs pénzed." Világos beszéd. Tersánszky szerint: "Magam részéről az ő lehetőségeivel, millióival és külsejével, valljam be, mit tennék?... időmet mulatókban, kártyatermekben herdálnám, legföljebb medvevadászatra ruccannék ki Máramarosba, vagy Afrikába, oroszlán és fekete tündérek vadászatára! ...Foglalkoznék én irodalommal?"

Érmindszentről jelenti Ady 1914. július 5-én: "Nevezd szenilis fordulatnak, őrülten, megbolondultan szeretek egy alig húszéves kislányt. Úgy mutatja, hogy ő is szeret, tehát most okvetlenül nagyon is hiszi. A leány - csodálkozz - nem zsidó, de nagyon előkelő, erdélyi félmágnás... Gondoltam: tanácsot kérek, de te olyan szertelen, bolond szerelmi életet éltél, hogy legrosszabb esetben is - megnyugtatnál." Válasz: "Józan Deutsch fővel adva van egy nem egészséges, nem is fiatal poéta - és egy kislány, egy kis húszéves hysterica. Mert ugye hogy az... baj, baj, baj... A Hatvany pedig, ez az y-os nevű, majdnem gentry, majdnem duhaj, majdnem magyar pedig, aki mindig küzdött bennem az óvatos zsidóval, neked is azt ajánlja: uccu neki... rajta: az élet annyit ér, amennyi az élmény. Bölcsebb vagy?" Mint tudjuk, Ady elvette Boncza Bertát, azaz Csinszkát. Földessy Gyula egyik leveléből kiviláglik, a hysterica a második férj szerepére Ady előtt Babits Mihályt és Harsányi Zsoltot is célba vette.

Hatvany életpályája regénybe illő. A Nyugattól való távozása után Berlinben él. Amikor hazatér, megveszi s szerkeszti a Pesti Naplót, illetve az Esztendőt. Az őszirózsás forradalom egyik fontos szereplője. Emigrálnia kell. Bécsben Jövő címmel lapot alapít. 1927-ben újra hazajön, pedig vád alatt áll a forradalmi múltja miatt. Elítélik, börtönbe vonul, amnesztiával szabadul. A fasizmus elől újra elmenekül, Oxfordban köt ki. Híres palotáját a budai várban, ahol sokakat látott vendégül, értékesítenie kell. Ott találkozott többek között Bartók Béla és Thomas Mann. Földessynek írja, 1940. február 29-én: "Bécsikapu tér eladva, vagyonváltságra elmegy az ára. Nem akarok több lakást. Hotelszobák lakója leszek." Bármerre tűnt föl, magas termetével, kifogástalan eleganciájával, mindenütt a társaság középpontja s a nők kedvence lett. Állandóan harcolt Adyért, vele kapcsolatos köteteket állított össze.

1947-ben tért vissza Budapestre, ki tudja, hanyadszor. Egyetemi tanárként kereste a kenyerét. Amikor akadémikus lett: "Bevallom, jólesik ez az elismerés, mely ha későn jött is, nemcsak erkölcsit, hanem anyagit is jelent." A báró immár nem áll jól. Nyolcvanadik születésnapjára Aczél György művelődési miniszterhelyettes viszi házhoz a Kossuth-díjat a fekvő betegnek. Talán épp a tetőteraszon adta át. Hatvanyt legfőbb műve, az Így élt Petőfi egymagában is érdemessé tette a díjra.

Nem maradt terem, hogy szóljak a kötet csodás képmellékletéről. És Illés Endre remek előszaváról, amelyet inkább utószónak olvassanak, ha rám hallgatnak, mert néhány nagy poént lelő.

A várban, közel egykori palotájához, a nyúlfarknyi Hatvany utca őrizte a nevét. A rendszerváltás utáni zűrzavarig, amikor ezt is megváltoztatták. Azóta Kard utca. Tessen mondani, ki volt az a Kard?

2006. június 2.