Az irodalmi kukkoló (Élet és Irodalom, 50. évfolyam, 12. szám)

Megosztás

Három hete magánleveleket olvasok, fölajzva. Ötvenes éveimre irodalmi kukkoló lettem? Megbocsátom magamnak. Sőt, melegen ajánlom mindenkinek. Nagyalakú fehér kötetben anya és fia korrespondenciája, félszázadon át. Többnyire németül írtak egymásnak. Magyar fordításban jelentek meg, értelmezésüket biztos kezű szakember jegyzetei segítik. Kár, hogy jelenleg csak könyvtárban hozzáférhető. (Utánnyomás?) Az első levelet a hatéves kisfiú helyett még Schwester Hedvig, az ápolónő írja, Norderneyből, egy északi-tengeri szigetről, 1901-ben. A gyermek csonttuberkulózisát kezelik, "bal bokáján sipoly keletkezett, amelyből a szuvasodással kapcsolatos váladék távozott." A század eleji orvostudomány módszereit korabeli bőrgyógyászati idézettel jellemzem: "gondos kezeléssel egy hónap a várható gyógyulási idő, kezelés nélkül négy hét". A kisfiú sebét napoztatták, sós vízben fürdették, kenegették, a szuvas részeket eltávolították.

A Mamus - ahogyan a fia a levelekben hívja - 1863. február 3-án került erre a világra Bécsben, s az Ernestin nevet kapta. Apja Rosenberg Leopold kereskedő, anyja Reichenberger Bertha. Ernestin egy budapesti ügyvédhez ment férjhez, akinek az édesatyja Deutschról magyarosított, s Damjanich katonájaként harcolt az 1948-49-es szabadságharcban. A férj anyagi helyzete fokozatosan romlott, élete korai öngyilkossággal zárult. Ez is indokolja a Mamus és a fia az átlagosnál szorosabb kapcsolatát. Egy életen keresztül leveleztek (csupán az anyag töredéke maradt fenn), mohón és követelőzőn, lényegében szünet nélkül, amíg a mama 1958-ban elhalálozott. Boldog szülő, akinek ilyen sokat írnak, boldog gyermek, akinek ilyen buzgón válaszolnak.

A fiú és a későbbi férfi igazi csavargó, seggében a zabszem - és persze olykor a kényszer - szinte állandó mozgásra készteti. A gyerekkor külföldi tartózkodásait a gyógykezelés, majd a színvonalas nevelés indokolja. Hősünk hosszan időzik a svájci St. Gallenban, az Institut Dr. Schmidt falai között, ahol nyelveket, kereskedelmi és pénzügyi ismereteket oktatnak. A család azt szeretné, ha a fiú a nagybátyja hatalmas fakitermelő és -feldolgozó cégénél csinálna karriert. Ő maga mindent elkövet, hogy éltanulóvá váljék, különórákat is vesz, például gyors- és gépírást. Leveleiben "Geliebte Mamus"-nak és "Drága Papus"-nak (néki magyarul) két szólam vissza-visszatér. 1) Írjanak azonnal, gyorsan, hamar stb. 2) Küldjenek pénzt. Anyagi helyzetéről akkurátus beszámolókat ád. "A Papa megint megvont 1-Fr-t a zsebpénzemből, úgyhogy most már csak 2 Fr-om marad egy hétre. Ebből a 2 Fr-ból a napokban csak bélyegre 1-23-mat, -.50-t coiffeurra költötte. Nagyon keserves így." Olykor kisfiútól egészen meglepő instrukciókkal áll elő: "Öltözz föl rendesen a koncertre, Mamus! Puccini nemsokára Budapestre megy, és az új operáját, A nyugat lányát ő maga fogja dirigálni. Arra el kell mennetek, csak a jegyet azonnal meg kell venni, amint meghirdetik. Jár már Georgi tornára?" Georgi az öccse, akiről jóval később kiderül, hogy csupán féltestvére, Mamus összeszűrte a levet dr. Liebermann Leóval, a családi baráttal.

"Végül is a városban semmit nem lehet csinálni; néha biliárdozom, voltam egyszer kinematográfban, de már untat" - írja 1912-ben, tizennyolc évesen. Kéri, hogy a szülők kegyeskednek dotálni, "in natura pénzlevélben" tegyék, és ne az igazgató útján. "Mamuskám, ha nem szerénytelenség, inkább valamivel nagyobb összeget egyszerre, mint apránként kisebbet. Ugyanis egy kicsit kereskedem csokoládéval (meg van engedve), ahhoz viszont alapra van szükségem, ami most a szünetben elfogyott. Szóval kérlek, kérlek! ha megy a dolog?!" Ez csak addig meglepő, míg eszünkbe nem ötlik, hogy végtére is kereskedelmi iskolába jár vagy mi a szösz. Amint bevégzi, a nagybácsi elhelyezi az egyik erdélyi fatelepére. Itt azonban a termelésnél jobban érdeklik a kikapós parasztlányok és a hazárd kártyajátékok. Hősünk egész életében (nyolcvanegy esztendőt tölt e sártekén) kísérletezik a szerelemmel és a szerencsejátékokkal, ideértve a különféle üzleti vállalkozásokat. Kereskedik többek között bélyegekkel és fényképekkel. Sorolt tevékenységeiről nem, illetve csupán szőrmentén tájékoztatja Mamust, elsősorban válságos pillanatokban, amikor egyetlen fillér - groschen, centime - nélkül marad. Mindazonáltal ilyenkor is adja a bankot, buzdítja az anyját, járjon moziba és kávéházba, az ő költségére. A fatelepi időszak után már világos, hogy Tibuli (szabad a gazda?) az irodalom vizein óhajt evezni, a családi tröszt csak annyiban érdekli, amennyiben Hermann bácsit valamelyest pumpolhatja. Első fontosabb műve, a Lia, 1917-ben jelenik meg. A Tanácsköztársaság idején huszonöt éves, az írói direktórium tagja lesz. A bukás után elfogja egy fehér terrorcsapat, kihallgatják, majd elengedik. A kormányhű sajtóban támadják, "tollkufárnak" nevezik, "az irodalmi patkánylázadás" élharcosának. Emigrál. Rimaszombat, Prága, majd Bécs. Olgával együtt. Róla csupán akkor vallja be Mamusnak, hogy titokban feleségül vette, amikor egy nőrokon lebuktatja. Bécsben Kassák Lajos körébe kerül. A hazai csomagok néha az éhhaláltól mentik meg. Érdekes módon az anyja leggyakrabban vajat küld. Kíváncsi volnék, hogyan? Konzerves üvegben? Állandóan és kölcsönösen zsarolják egymást érzelmileg. "... ha egy hétig nem kapsz levelet, máris be akarod szüntetni a levelezést, mert nincs szükséged olyan levelekre, "amelyeket az ember kelletlenül ír, csak hogy megszabaduljon a kellemetlen kötelességétől!" Ezen most nyilván Magad is elneveted magad, ha olvasod, és aztán ránézel arra a csomó levélre, amelyet ebben a fél évben írtam neked." Déry Tibor első házassága tönkremegy. Anyagi helyzete ingatag, mégis szakadatlanul osztja pénzügyi tanácsait. "Úgy veszem észre, hogy még nem ismered eléggé a spekulációk technikáját." Elmagyarázza. Párizs a következő tartós állomáshely. Berlin, Feldafing s egyéb kirándulások közt Nizza - a kaszinóban sikerül mínuszra kopasztania magát. Erről nem számol be a mamusnak. Perugiába menekül írni, az ottani olcsóság legalább annyira vonzza, mint a táj. Rövid hazai intermezzo után Capriba menekül. Tulajdonképpen a Karinthy Frigyesné Böhm Arankával folytatott titkos és vad héjanász elől. (Vö. Ítélet nincs.)

Skandinávia, Berlin, Dubrovnik, Görögország (Füst Milánnal). Mindezek a helyszínek be-bekerültek a regényeibe. Élete főszereplői is. Kassák Lajos nevelt lányával, Nagy Etel mozgásművésznővel (később Vas István társa) heves, kificamodott szerelmet bonyolít, s halhatatlan nőalakká változtatja. Mire betölti a negyvenet, a Nyugat egyik jelentős szerzője. Haza-hazatér, újabb bécsi és mallorcai kalandozások között. Leveleiben soha nem mulasztja el, hogy aprólékos időjárás-jelentéssel szolgáljon az anyjának. Botka Ferenc, a kötet sajtó alá rendezője - jegyezzük meg a nevét - többször épp a meteorológiai tények alapján tudta elhelyezni az idő folyamában a keltezés nélküli szövegeket.

Sosem gondoltam volna, hogy Déry, akit mindig a Pasarétre és a füredi Tamás-hegyre képzeltem, élete javát külföldön töltötte. Általában szűkölködve. Vagy kegyelemkenyéren. Pedig ki-kiadták a munkáit Európa-szerte, ám e publikációk nem sokat hoztak a konyhára. Másodszor is megházasodott, a leveleket eztán Oravecz Paula írónő is aláfirkantotta.

Déry öt nyelven beszélt, s újra meg újra fordítással teremtette elő a betevőt. Amikor franciából magyarította André Gide Visszatérés a Szovjetunióbólját, eljárást indítottak ellene "az állami és társadalmi rend fölforgatása" miatt. Bármily hihetetlen, kéthavi fogházra ítélték. Az írásbeli társalgás a kóter-időszakban sem szünetelt. Sajátságos előképe ez egy jóval későbbi köteg levélnek. Utóbbiak külföldi városokból érkeztek, melyekben Déry úgymond a filmjén dolgozott. Valójában börtönben ült, 1956 után, s harmadik felesége, Böbe (akit hatvankét évesen vett nőül) kézbesítette a borítékokat. Mamus immár a kilencvennegyedikben járt, félő, az igazságba belehalt volna. Így a tüdőgyulladásba halt bele, abban a boldog hiedelemben, hogy a fia végre világhírű lett. Picit tényleg, akkoriban rebesgették, ha még egy évvel tovább tartják börtönben, valószínűleg megkapja a Nobel-díjat.

Akinek kedvet csináltam, egy másik kötetben elolvashatja az író levelezését három feleségével. Ez aztán a gyakorlati házassági tanácsadó. Oly jó volna, ha ebből is készülne utánnyomás. Talán ha az olvasók megrohamoznák a boltokat...

Maradjunk még a föntebb taglalt kötetnél (Déry Tibor: Liebe Mamuskám!, Balassi, 1998). Tömérdek érdekfeszítő részlet derül ki belőle, amelyekre hely híján nem térhetek ki. Például. Ismeretes, hogy az 56 utáni íróper négy fővádlottja, Déry, Zelk, Háy és Tardos, különböző szinteket képviseltek a magyar irodalomban. Sosem értettem, miért éppen őrájuk húzták Kádárék - vagy a szovjetek - a vizes lepedőt. Botka Ferenc közli, hogy 1956 elején, amikor Déryt megfosztották párttagságától, a határozat az író revizionista (bűn)társait is megnevezi: Zelk, Háy és Tardos. Azaz e kvartettet még Rákosiék teremtették, hónapokkal a forradalom előtt, Kádárék utóbb onnan vehették az ötletet. Barátaim, ti tudtátok? És ha tudtátok, mér nem mondtátok?

2006. március 24.