Drága Barátaim,

Nehéz lemérnem, érdekelnek-e benneteket ezek a levelek, amelyeket eredetileg havonta írtam nektek. Később aztán ritkábban. Elsősorban azért, mert nem történt-történik velem annyi említésre méltó, hogy havonta megtöltsön egy A4-es oldalt. Másodsorban azért, mert a levelek visszhangja is csökkenő tendenciát mutat.

Sejtem, hogy az idő nem azoknak dolgozik, akik még hisznek az emberi kommunikáció hagyományos útjaiban. Most úgy élünk, hogy akinek bármely piciny szélerejű közlendője támad, azonnal szétkürtöli gondolatait (például) a Facebook-on. Annak kitalálóját nevezte meg az év embereként a Time, állítólag ötszázmillió embert köt össze ez a vállalkozás a világban. Én már nem abba a nemzedékbe tartozom, amelyik ítéletet vagy akár véleményt mondhat arról, mire jó vagy mennyit ér az ilyesféle összekapcsolódás. De ha kérdeznek (a sajtó néha megteszi), borúlátó vagyok. Easy come, easy go.

Nem hiszem, hogy a Facebook kommunikációi bárkit gondolkodásra vagy megértésre sarkallnának. Ettől még ki-ki használja, ahogyan akarja. Csupán azért hozom szóba, mert megértem, ha az én havi-kéthavi leveleim nem keltenek izgalmakat. Annyi az egész, hogy szeretném, ha ti is megértenétek: bennem sem. A szükséges véleményeket a fórumban úgyis elolvashatom.

Valaha azért kezdtem havi leveleket írni, mert a régi honlapjaimon (DEC, COMPAQ, HP, VODAFONE) olyan mennyiségű bejegyzés, levél, kommentár érkezett, hogy reménytelennek éreztem megválaszolni valamennyit. Gondoltam, a lényeget megírom egy nekifutással minden érdeklődőnek.

Ma már képes vagyok egy-két hetes lemaradással felelni mindenkinek, aki kérdez, vagy olyasmit tesz ki, ami feleletet igényel. Nem hiszem, hogy a munkáim és személyem iránti érdeklődés csökkent. Nem is ez a tapasztalatom egyre ritkábban tartott estjeimen, és a könyveladások számai sem ezt jelzik. Inkább csak megváltoztak a viszonyaink. Ezt én tiszta fővel és bárminő rossz érzés híján elfogadom. Tehát nem panaszkodom, hanem csak összegzek valamit, amit azért mindannyian tudunk.

Ha mégis van panaszom, csak annyi: a Pályakezdő Írók Klubjában kitett szövegek között évről-évre kevesebb a realista irodalmi mű, növekszik a sajtóműfajok és a ponyvaváltozatok száma. Ez is csak annyiban baj, hogy nekem kisebb élvezet az elolvasásuk.

Ami a személyes helyzetemet illeti, két terven gondolkodom, azokhoz jegyzetelek. Nagyon ráérősen, mert az idén az Apák könyve és a Zenga zének jelenik meg az életműsorozatban az Európánál. Van tehát időm. Amit már nagyon régen nem éreztem, s most örömmel élem át. Nagyon sokat olvasok a munkától függetlenül is, jobban szórakoztat, mint valaha. Minden kornak megvan a maga előnye.

Tisztelettel köszöntök mindenkit, aki idáig ért az olvasásban.

Legyen 2011 sokkal szebb, mint amilyenre számítunk.

Maradok hívetek.

P. s. Írtam egy újabb rövidkét a Népszabadság-nak. Ti olvashatjátok el legelőször.