A hőhullámnak csak nem akar végeszakadni, munkakedvem már csak ezért is a mélyponton. Alvásigényem soha nem volt ekkora, nem tudom, mennyiben köszönhető ez az időjárásnak. Napjaimat kedvtelésekkel (evezés, tenisz, úszás) töltöm, s várom, hogy megforduljon a szél, mint a csodálatos Mary. Míg írni nincs ingerenciám, olvasok. Ezt ajánlom kedves mindnyájatoknak is.

Faludy György említette egy tévéműsoromban, hogy az ő életkorának sok előnye van. Kártem, mondjon egyet. Azt felelte, hogy soha olyan ízzel nem tudott olvasni, amíg fiatal volt. Ismerős ez, már én is tapasztalom, hogy mennyivel jobb újraolvasni, mint olvasni. Másodszorra, esetleg sokadszorra, olyan mélyrétegeket nyit föl az olvasónak egy-egy jó könyv, amiről az, aki csupán egyszer olvasta, semmit sem tud.

Kamaszkoromtól követtem John Updike pályafutását, elsősorban a híres Nyúl (Rabbit) sorozatot. Ezeket (Nyúlcipő, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlszív, Nyúlfark) én olyan sorrendben olvastam a hatvanas évektől kezdve, amiként megjelentek, tíz év szünetekkel. Talán sokan tudják, hogy az első négy az igazi Nyúl-sorozat, tekintettel arra, hogy a negyedikben a főszereplő elhalálozik. Azonban az olvasók követelték(!), hogy írjon még egyet, s így megtette, a Nyúl-rokonságról.

A könyvek írása között nagyjából tíz év telt el, s a bennük lévő történet ideje szerint is. Ez nagyon érdekes, de akkor, amikor olvastam őket, valahogyan nem állt össze a fejemben, hogy Updike így, tíz évenként araszol előre. Most kíváncsi lettem, vajon ábrázolja-e a múló időt a dialógusok múlásában (amivel annyit bíbelődtem a Sánta kutya fejezeteinél, ahol szintén tíz-húsz évnyi ugrások vannak). takaros új kiadásban. Nekem megvannak az eredeti régi kiadások, most egyébként nagyon csinosra tervezett kötetekben kapható mind az öt.

Óriási élmény így egy szuszra elolvasni.

Elnézést, ha túl sok időt (mondatot) szántam John Updike-ra, de ezekben a hetekben (igyekszem olyan lassan olvasni, amennyire csak tudok) az ő bűvkörében élek. Emlékszem, kamaszkoromban két ilyen irodalmi utazáson vettem részt. Egy nyaraláson elolvastam a Háború és békét, hasonló ritmusban. Egy másikon pedig Schakespeare összes színdarabját. Mesés dolog az ilyesmi. Persze, tudom, kevesen engedhetik meg, hogy főállásban olvassanak. Legalább a nyaraláskor érdemes ilyesmivel próbálkozni.

De nyaralásra már nincs túl sok idő, mi magyarok hagyományosan úgy szoktuk érezni, hogy augusztus 20-ikán ér véget a nyár. Ez a dátum már nagyon közel van, sajna-bajna. Régen viharzott el évszak az én életemben ilyen gyorsvonati tempóban.

Ideje készülnöm az őszre. A Magyar Televízió (meglepetésemre) kifizette adósságait a múlt héten, így szeptemberre elkészülhet a következő 2 EMBER. Ha minden igaz, Eperjes Károllyal és Bereményi Gézával. Kicsit izgulok, mert utoljára május elején forgattunk, valamelyest kijöttem a gyakorlatból. De majd összeszedem magam. Aztán Göncz Árpád következhetne, még nem tudom kivel, s szeretném Rost Andreát is megműsorozni.

Így állnak ügyeim. Remélem, ti is jól vagytok. (Nem érdemes rosszul lenni.)

Az szeptemberi viszontolvasásig maradok őszinte hívetek:

VM