Nem tudom, nektek milyen sebességgel múlik időtök. Nekem gyorsvonati sebességgel. A legérdekesebb élményem egy lipcsei út volt a közelmúltban, arról számolok be mostan. Meghívást kaptam a lipcsei könyvvásárra. Eleinte nem tudtam, kinek-minek köszönhetem. De hamar kiderült, az a német kiadó intézte, amelyik az Apák könyve mellett elkötelezte magát.

Nehéz megmondani, melyik kiadó ez. A szerződést ugyanos a Bertelsmann kötötte velem, immár másfél évvel ezelőtt. A kiadótól kapott e-mailek szerint azonban ez a Random House. Utóbbit én amerikai kiadó-óriásnak tudtam, most kiderült, van német részlege. Azonban a német Random House legalább tizenkét kiadóra - label-re, ahogyan angolul mondják - oszlik. E halmazatból engem a btb ad ki, a rövidítés feloldása: Bertelsmann Taschen Bücher. Érdekes módon azonban nemcsak zsebkönyveket publikálnak, hanem évi hat-nyolc keményfedelű könyvet is, idén ezekből az egyik a Buch der Väter - így hangzik a cím auf Deutsch.

Mindenesetre én még soha nem éreztem annyira írónak magamat, mint most Leipzigben. A kiadótól három hölgy is odautazott székhelyükről, Münchenből. Úgy bántak velem, mintha én volnék a magyar Nobel-díjas. Mintha ők volnának megtisztelve, hogy velem foglalkozhatnak. Mintha biztosra vennék, hogy legalább akkora sikerem lesz Németországban, mint itthon. Amint megérkeztem a Random House standjára, megtalálhattam a nevem a falra nyomtatva, szerzőik között. Számomra önálló felolvasást szerveztek egy galériában. Továbbá harminc perces tévéinterjút a Blaue Sofa sorozatban, ahol rajtam kívül csupa neves szerző kapott szót, ráadásul csak olyanok, akiknek már megjelent a könyvük. Az enyém augusztusban fog. Szeptemberre felolvasókörutat szerveznek Németországba és Ausztriába… Úristen.

Hát, minden magyar írónak ilyen bánásmódot kívánok. Beszéltünk a fordításról is, szerintük remek. Én nem tudok eléggé németül, hogy megítéljem. Az igazság az, hogy németül sose tanultam, de sokat voltam már Németországban, ich spreche als ich höre - mondom, ahogy hallom. Kiutazás előtt leírtam néhány oldalnyi szöveget, s átnézettem egy Németországban újságíróként dolgozó kedves emberrel, Pataky Miklóssal. Az általa kijavított szöveget szinte betanultam. És a szállodában esténként a szótárt bújtam. E gyér szókinccsel kellett boldogulnom. Akit közületek érdekel, miként ment, megtalálhatja a teljes interjút a ZDF televízió honlapján (www.zdf.de). Amint a főoldal bejön, elég a keresőbe beírni a nevem, két file jön elő. Az egyik az interjú videója. A másik egy rövid ismertető rólam németül, a német könyv borítótervével.

Az interjú videója megtekinthető innen.
A rövid ismertető Vámos Miklósról németül, a német könyv borítótervével megtekinthető innen.

Mindez olyan korai, hogy szinte el se hiszem. De máris készítheti elő az augusztusi megjelenést. Most csak arra kell ügyelnem, hogy lehiggadjak, s másra gondoljak addig. Különben nem leszek képes végezni a dolgom, írni Márkez és
én-t, meg a HOGY VOLT-okat az ÉS-nek. Pedig az a feladatom. Ha mégsem sikerül jól az augusztusi megjelenés, én már akkor is jól jártam. Egyszer átélhettem, milyen az, ha az ember háta mögött ott áll egy komoly kiadó. Lekopogom. Augusztusig át fogom rágni magam egy német nyelvtankönyvön, mert azért az nem lesz jó, ha a der, die, das, die teljes mellőzésével mondom majd a magamét. Fokozza a fejemben a zűrzavart, hogy a Márkez könyvhöz folyton kell a spanyol nyelv, s hogy nem egészen húsz nap múlva Párizsban lesz a francia novelláskönyvem bemutatója. Ez már szinte dicsekvésnek hangzik, gyorsan abba is hagyom, azzal a megjegyzéssel, hogy a francia publikációnak aligha lesz folytatása. De a németnek lehet talán.

Also, Auf Wiedersehen, meine Freunde! Bis bald:

Miklós Vámos