Ismét szabadkoznom kell, amiért a tervezettnél későbben teszem közzé a novemberi levelet. De úgy áll a helyzet, hogy Márkez társaságában szinte minden nap mennem kellett valahová. A könyvbemutató a Cotton Club nevű pubban volt, a HP rendezésében. Itt Gerendás Péter szolgáltatta a zenét. Aki egyébként Apák könyve című albumán dolgozik, melyen az azonos című regény nyomán írt dalok lesznek. Állítólag néhány hónap múlva megjelenik.

Nagyon sajnálom, hogy a VMBK legutóbbi vacsorájára nem sikerült eljutnom, de az utolsó e-mail, amit erről kaptam, az volt, hogy Sóska megpróbálja átenni egy bizonyos napról, mely egybeesett a bécsi felolvasással. Aztán többé senki nem jelentkezett. Sebaj, majd elmegyek a következőre.

Várom, miféle kritikákat kap a könyvem, s nagyon szorongok, mint ilyen helyzetben rendesen. Ezt sokan nem értik, vagy nem hiszik. Pedig - ez van, így van.

Még eddig nem írtam nektek, mennyire meghat a honlapon az a rovat, ahová igazán jótét kezek begépelik a sajtóban megjelent interjúkat és egyebeket. Hogy most fölösleges munkát senki ne végezzen, a 168 ÓRÁ-ban közölt beszélgetés szövegét én helyezem el ide.

Sok jó hírt kapok külföldről. Sok országban várható szerződés az Apák könyve fordítására, az olasz és a holland már aláírási fázisban, a francia és az amerikai alakul. I keep my fingers crossed, ahogyan a tengerentúlon mondják, szurkolok tehát. A Random House Németországban megvette az Anya csak egy van-t, 2006 elején akarják kihozni. Úgy tetszik, engem most mindenért bőséggel kárpótol a sors.

Mindig szerettem a késő őszt, most azonban váratlanul csapott le rám a hideg front, heves fejfájást okozva, s azt, hogy örökké fázom. Igyekszem akklimatizálódni.

Mindazonáltal: az élet szép. (v. ö.: A néma levente.) Vigyázzatok magatokra. Hívetek,

VM