A Vámos-klub vendége volt: Csukás István

Vámos Miklós Két éve láttam egy tévéműsort, valamelyik óvodában kérdezgette a rátermett riporter az óvodásokat, melyik mesét szeretik. Kiderült, ott járt az a költő, aki a mai vendégem. És milyen volt? - a riporter. Azt felelte az egyik kisfiú, legörbülő szájjal: Féltem.
Csukás István Tévedés. Rám néznek, s talán mert én is mosolygok, rögtön mosolyognak a gyerekek. Összetévesztettek. Tudom, kivel, de nem mondok nevet. Jó barátom, a Lónyai utca réme.
VM Szereted-e a Csukás neved? Jobban illene egy horgászhoz, vagy esetleg egy cípőgyűjtőhöz.
CSI Horgásznapon be is hívtak a televízióba. A nagy horgász című könyvem miatt. Szeretem a nevem, igen, foglalkozás-név, mint a Vámos például. Mifélénk, a Hortobágytól lefele Karcagig volt egy óriási mocsár. Láp. Ott tehát volt sok Csíkász, Pákász és Csukás. Gyerekkoromban óriási térkép lógott a tanteremben, a Kogutowitz Manóé, és valahol jobb oldalon egészen lent, Romániában fölfedeztem rajta egy Csukás tavat és egy Csukás hegységet. Amikor megtaláltam őket, azt gondoltam, én egy nagyon híres ember leszek.
VM Mi a helyzet az Istvánnal? A Ladó féle utónévkönyv szerint virágkoszorút jelent.
CSI Remek, jól állna a fejemen… Egy barátom névtipológiával foglalkozott, erősorrendbe állította a keresztneveket, szerinte első az István, nemcsak a király miatt. Miklós is ott van az első hat között.
VM 1936. április 2-án születtél. Tudod, milyen napon?
CSI Nem.
VM Csütörtökön.
CSI Érdekes. Föl fogom írni. És te tudod azt, hogy egy napon születtem Andersennel, a híres meseíróval? Ez egy nagy jóslat azért.
VM Apád nehéz sorsú kovácsmester volt Kisújszálláson.
CSI Gyerekkorom a kovács és kerékgyártó udvaron telt el. Ezt nagy szerencsének érzem. Akkoriban a felnőttek még nem zavarták el a gyerekeket. Vígan játszottunk a lovak lába alatt. Nem csak dolgoztatni jártak oda az emberek, hanem kaszinózni, beszélgetni is. Gyakran pattogtattak kukoricát, a vödörben mindig hűlt szóda meg bor fröccsnek, én máig is így hűtöm az italt. Nagyon nagy élmény volt, hogy hallgathattam a felnőtteket. Néztem, hogyan hajlítják a forró vasat. Büszke voltam, hogy az apám mesterember. Állítólag Képes Gézának és Illyésnek is kovács volt az apja.
VM Ha a szükség úgy hozná, meg tudnál patkolni egy lovat?
CSI Ha valaki megfogná, akkor igen. De nagyon erősen kell fogni ám! Általában a gazda szokta, rúgja meg őt a ló. A kovács odament a tüzes vassal, ráillesztette, kicsit bele is égette a szaruba, annak az illatát vagy inkább szagát nem lehet elfelejteni. Gőzölög, sistereg, ég. A lónak állítólag nem fáj, ha ügyesen csinálják.
VM Neked is ezt a mesterséget szánták, de te, bár ez meglepő, hegedűművésznek tanultál.
CSI Ez volt a második nagy szerencsém. Egy Gulyás György nevű megszállott ember hozta létre az iskolát a háború után. Mikor elvonult a had, fogott két üveg pálinkát, az egyiket Dobi Istvánnak, a másikat Kodály Zoltánnak vitte, és kért egy papírt a Közművelődési Tanácstól, hogy az üres, omladozó Wenckheim kastélyban megnyithassa az iskolát. Úgy szereztünk vaságyat és szedett-vedett bútorokat. Nagyon szorgalmas voltam, de túl későn kezdtem. Betanultunk egy Beethowen-triót, ami a legnehezebb. Friss Tóni bácsinak akartunk imponálni, aki kamarazenét is tanított nekünk. Mi rákezdtünk, nyűttük a vonót. Tóni bácsi döbbenten hallgatta egy darabig, aztán odament a falhoz, lógott ott egy Beethowen kép, leakasztotta és megfordította: Legalább te ne halljad! - mondta. Szóval, vakmerőek voltunk. Később aztán, ha szabad úgy mondanom, más húrokat pengettem. Kezdtem verseket írni. Rémesek voltak, küldözgettem föl Pestre. Tizenhét éves koromban jelent meg három versem a Csillagban, Király István lehozta, és amikor megláttam kinyomtatva, fölöttük a nevem, eldőlt a sorsom. Leérettségiztem még becsülettel.
VM De utána a jogi karra jelentkeztél.
CSI Kisiklás volt. Egyszerű a magyarázat. Mindenesetre följöttem Pestre, kinyomoztam, hogy van a Ménesi úton egy óriási kollégium, akkor még csak fiúkollégium volt, benyitottam az egyik szobába, letettem a cuccom valamelyik ágyra, három vagy négy gyerek ücsörgött ott, kérdezték, hogy milyen szakra mész? Mondtam, még nem tudom. Erre ajánlották, menjek velük a jogra.
VM Ha erdészekhez nyitsz be…
CSI …akkor erdész leszek. De csak vendéghallgatónak vettek föl, ez azt jelentette, hogy nem kaptam ösztöndíjat és menzajegyet. Tizenkettőkor nyitott a nagy menza a Dunaparton, a vendéghallgatók már negyedórával hamarább gyülekeztek az utcán. Mert a leves és a kenyér ingyen volt, csak a főételhez kellett a menzajegy. Ott ismerkedtem meg Orbán Ottóval, nagyjából egykorúak lehettünk, ő is vendéghallgató volt, ő a bölcsészkaron, mondtam neki, te is, fiam, Brutus. De ha megeszel néhány tányér levest kenyérrel, azzal már elvagy egész nap, nem érdekes, fiatalok voltunk. Később én is átjelentkeztem a bölcsészkarra. Egyetemre azonban alig jártam. Inkább a Hungária kávéházba. Kellér Andor hívott oda a nagyasztalhoz, a mélyvízbe. Lejártak a házbeli szerkesztőségekből ebédelni, persze, nem mindenki, sokan a felső étkezdébe jártak, a moslékosba, ott kettő forint negyvenért lehetett ebédelni. Akkor a magyar irodalom legjavával találkozhattam a Hungáriában. Emlékszem, Vas István szemben ült velem, amikor először mentem oda. Merően fürkészett, majd falra másztam tőle, főleg a szememet bámulta. Kérdeztem, mit néz, Pista bácsi? - attól meg ő mászott falra, hogy bácsiztam. Azt mondta, írtam rólad egy hexametert: Itt a Csukás István, most jött egyenest a kunoktól. A szemem különben csak Pesten volt szenzáció, meg örökös viccelődés tárgya, az ember bölcsen tűri az afféle kérdéseket, hogy hol látsz ki. Ahol én születtem, ott mindenkinek ilyen a szeme.
VM Te elég sokat tudsz fejből a magyar irodalom híres sírverseiből. Mondanál néhányat?
CSI Csak párra emlékszem. Volt egy Keszi Imre nevű ember, remek zenekritikus, de nem szerették. "Itt nyugszik Keszi, féreg a férget eszi." Vagy: "Itt nyugszik Zelk Zoltán, egy pártjelvény akadt a torkán." Ezt a Zelk maga is terjesztette. Az volt megsértődve, akiről nem írtak sírverset. "Itt nyugszik Devecseri Gábor, szörnyet halt a seggnyalástól." Dolgozott egy Katona Éva nevű szerkesztőnő az ÉS-nél. "Emlékezzünk Katonára, több volt, mint egy koton ára." Kár volna, ha a sírversek örökre elvesznének. Ezek akkor születtek, amikor fiatal költő voltam. Én ugyanis voltam fiatal költő, húsz év alatti. Azért jó fiatal költőnek lenni, mert ez egy rémes pálya, nagyon nagy önbizalom kell hozzá, és tizenévesen az embernek még van önbizalma. Te is voltál fiatal író, és ez meglepetés lesz számodra, emlékszem rád. Bejöttél a Hungáriába, Gáll Pistához, aki arról volt híres, hogy szörnyen öltözködött, bár mindig öltönyben járt, és nagyon cinikusan, pökhendien beszélt mindenkivel. Amúgy áldott jó ember volt. Amikor elmentél, a Gáll harsogva közölte velünk: Na végre egy fiatal író, ti vén, kiégett szarok! Ami főleg azért volt vicces, mert egyikünk huszonnégy volt, másikunk huszonhat. Te tizennyolc körül járhattál. Örülök, hogy ezt elmondhattam, olvastam, hogy a Hogy volt című sorozatodban szépen írtál Gállról.
VM Furcsa munkahelyeid voltak. Fiatal Művészek Klubja. Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. És ha ezen még nem csodálkoznánk eléggé: Munkaügyi Minisztérium. Mit csináltál ott?
CSI A minisztérium belső lapjánál voltam újságíró. De a miniszter minden reggel nyolc előtt tíz perccel beült a portásfülkébe, s aki elkésett annak elvette a belépőjét. Nekem minden reggel elvette. Föl kellett menni a titkárságra, ahol visszaadták. Nem is bírtam sokáig. Dolgoztam később a Néphadsereg című lapnál, azt már utcán is árulták. Két év után untam nagyon. Volt egy Fülöp János nevű író, ő meg a tévé gyerekosztályán dolgozott, és azt unta. Mondta nekem, hogy cseréljünk. Jancsi, te nem vagy normális. Erősködött, hogy a főszerkesztőm, aki ezredes volt, kísérjen be a tévébe. Beállítottunk, a főszerkesztő díszegyenruhában, mindenki összeszarta magát, hogy ki lehetek én, akit egy ezredes kísér. Elég az hozzá, megcsináltuk a cserét, dramaturgnak vettek föl, ami nagyon nagy rangnak számított. Első munkám az lett, hogy egy ruhásszekrényt dugig megtöltöttek az elfogadott és kifizetett forgatókönyvek, olvasassam át, írjak róluk véleményt. Elolvastam, mentem a főosztályvezetőhöz: Ki volt az a marha, aki ezeket átvette és kifizette? Elsápadt, mondta, hogy ő, láttam, nem soká leszek itt dramaturg. Kirúgni nem mert, ott lebegett a hátam mögött a díszegyenruha emléke. Lefokozott, akkor indítottak egy gyerekhíradót, a Hétmérföldes kamerát. Jártuk az országot, még nagy tekintélye volt a tévének, úgy éltünk, mint a Marci Hevesen. Amikor néha megláttam azt az osztályvezetőt, mindig meg akartam csókolni, csak ő mindig elszaladt előlem. Hetente egyszer jöttünk fel Budapestre, állandóan utazgattunk, boldog voltam.
VM Nyolcvanegy kötet szerzője vagy, ha jól számoltam, de azok közt nincs több gyerekeknek szóló, mint tizenhét-húsz (vannak határesetek). A többi főleg költészet, felnőtteknek. Zavar-e, hogy mégis sokkal ismertebbek a gyerekeknek írt könyveid és filmjeid?
CSI Ez természetes. Tudomásul kell venni. Az sem érdekel, hogy mi lesz a verseimmel a halálom után. Látom, mennyire esetleges, remekművek tűnnek el. Kiszámíthatatlan az utókor. Hadd tegyem hozzá, még kevésbé érdekel, hogy mi történik a könyveimmel külföldön. Örülök, ha megjelennek, de nem foglalkozom ezzel. Nagy kaloda, ha be vagy szorítva egy nyelvbe, ugyanakkor nagyon nagy lehetőség is. Egy élet nem elég rá, hogy a saját nyelvedet kiismerjed. Ami megmarad a dolgaimból, tiszta haszon. Ha nem - sebaj. Egyszóval én nem a jövőnek dolgozom. És a gyerekek szeretete nagyon-nagyon jó, hited ad.
VM Vannak saját gyerekeid?
CSI Nincsenek, valamikor nagyon sajnáltam, aztán azzal kárpótoltuk magunkat, hogy lett két keresztfiunk és egy keresztlányunk, ők próbálgatják, meddig tudnak a pénztárcánkba nyúlni, és mi hagyjuk.
VM Ha a külsődön, mellyel egyébként én nagyon elégedett vagyok, csodatévő manóként egyvalamit megváltoztathatnék, mit kérnél?
CSI Két fejet! Nem kéne soha többé dolgoznom, elég volna cirkuszban föllépnem.