2006. októberi levél

Megosztás

Kedveseim,

Októberi levelem kis késéssel írom. De ha az ember egy hónap után tér vissza, körmére égnek a dolgok. Jelenleg még a hagyományos postán érkezett levelek egy részét sem bontottam föl. Mindegy, lassacskán majd úrrá leszek mindenen.

Amint hazaértem, máris kezdődött újra az Alexandra Könyvesházban (a régiben) a beszélgetés-sorozatom, melyet ők Vámos-klubnak becéznek. Ha nem tévedek, Kaiser Ottón keresztelte el így. Nekem ez, hogy Vámos-klub, eleinte nem tetszett, mostanára megszoktam. De úgysem a cím a fontos, inkább a tartalom. Idén két sorozat lesz ottan, az egyik változatlanul az írókkal folytatott csevej, de minden második ízben a Magyar Irodalom Barátai közül kerülnek ki a vendégek, olyan színészek, zenészek, rendezők, akik sokat foglalkoztak a magyar irodalommal, következésképp sokat segítettek nekünk, hazai szerzőknek. Az első alkalom épp egy ilyen lett, a vendég pedig Jordán Tamás, aki, én úgy éreztem, ezúttal sziporkázott. Néhányan közületek ott voltak, láttam, örültem.

Berlinben nagyon jól éreztem magam. Két hétig egyedül voltam, két hétig családosan. Sokat tanultam. Jól ment az írás. Sikerültek a felolvasások és az interjúk. Az Anya csak egy van - azaz: Vom Lieben und Hassen - szép lett. Jó volna, ha úgy menne, mint az Apák könyve, vagy jobban.

Míg nem voltam itt, néhány irodalmár belém kötött az ÉS-ben, ezúttal válaszoltam nekik, noha nem szeretek. Aki nem olvasta, annak ezt a szöveget mellékelem, önmagyarázó. Az Írhatnám polgár sorozata különben technikai okból szünetelt két hétig, a következő számban folytatódik.

A másik mellékelt szöveg a magyarországi eseményekről szól, angolul (a Washington Post online-nak, a PostGlobalnak írtam). Megjegyzem, ha én hosszabb időre elmegyek, mindig történik valami politikai virvár. A legeklatánsabb példa: amikor az USÁ-ban voltam, lezajlott a rendszerváltozás. Eztán az ország vezetésének számon kéne tartania, hogy mikor utazom el hosszabb időre. Persze, mit tartanak ők számon a saját ügyeiken kívül? Mindegy.

Remélem, ti is olyan jól vagytok, mint én most. Tapasztalatom szerint a kedvemet általában csak háromszor annyi idő alatt sikerül elrontani, mint ameddig távol voltam. Ezek szerint január végéig rendben leszek. Addig még úgyis találkozunk, itt, s másutt.

Maradok hívetek,

VM

.