Kedveseim,

Talán az a legfontosabb hír velem kapcsolatban, hogy épp pontot tettem az Utazások Erotikában első változatának végére. Mit mondjak. 708.000 karakter. 21 fejezet.

Ándungom sincs, hogy milyen, de ilyenkor nem is szokott. Mostan szikkadni fog két hónapig. Nyáron általírom, és aztán szerkesztés, nyomda. Megjelenés október elsején. Azt már tudom, hogy ha minden úgy megy, ahogyan szeretném, október 4-én mutatom be az Alexandrában. 12-én pedig a Belvárosi Színházban tartok róla egy zenés-táncos estet. Októberben és novemberben igyekezni fogok valamennyi (nagyobb) magyar városban fölbukkanni vele. Legalábbis most így tervezem. Egyelőre büszke vagyok magamra, Mester Jánoskámra (főszereplő) és az ő Gőtéjére. De persze én még nem olvastam, csak írtam…

Amúgy most kaptam meg a francia Apák könyve borítótervét a Gallimar–Denoel kiadótól. Nekem igen tetszik. Mit szóltok hozzá? Mindjárt megjelenik.

Valamint: Lénárt Gábor írt egy könyvet a könyveimről, a "nagyregényeimről", ahogyan ő fogalmazott. A könyvhétre jelenik meg. Elküldte a kéziratot, nagyon érdekesnek érzem. Mielőtt lezárta volna, néhány kérdést tett föl e-mailben. Talán nem érdektelenek a válaszaim. (Ez egy munkaanyag, úgy tekintsétek.)

Boldog májust!

VM

Ps. Többek kérésére a nyárig hátralévő Alexandra-beli társalgások alakulása (a felvételeké):
Ápr. 19: Bächer Iván
Máj. 10: Magyar Irodalom Barátai sorozat. Gryllus Dániel (Kaláka)
Máj. 24: Boldizsár Ildikó
Jún. 7: Darvasi László
Jún. 21: Grendel Lajos

Válaszolok Lénárt Gábor kérdéseire

Én nem szívesen jártam volna a bölcsészkar helyett a jogi egyetemre. Te hogy élted meg ezeket az éveket?

Attól tartottam, hogy egyszerűen nem volt más választásom. A bölcsészkarra az egyik Haraszti-ügy kapcsán (talán miatt) nem vettek föl. Nem tudhattam, hogy tart-e még ez a következő felvételi időszakban. Az is számított, hogy apám nagyon beteg volt már, sejtettem, nem sokáig fog élni, egyetemista akartam lenni, míg megmondhatom neki. Ő jogi kart végzett, talán tudat alatt kedvezni akartam neki.
Nagyon szenvedtem a jogon. De présben éreztem magam. Rögtön az elején kitűnőre sikerült egy félév, és Népköztársasági ösztöndíjas lettem, az ezer forint volt havonta. Kellett ez a pénz, így igyekeztem tanulni. Mindig kitűnő maradtam, kivéve a legutolsó államvizsgát, amikor már nem számított. A maradás másik oka: ha abbahagyom, behívnak katonának még egy évre, s annál még a jog is jobb volt. Szenvedtem tehát, de nem bántam meg. Logikus gondolkodásra nevel.


Hogyan lettél dramaturg?
Véletlenül. Szabó B. István, aki az Új Írás prózarovatvezetője volt (Gáll István előtt) filmfőigazgató lett. Én ezt nem tudtam. Összefutottunk a veszprémi tévéfesztiválon. Kérdezte, mi újság, mondtam, elvégeztem az egyetemet. Menjek be hozzá. Azt se tudtam, hova. Amikor bementem, három állást ajánlott. Legyek a jobbkeze. Nem. Legyek valamiféle főnök a Film, Színház Muzsika c. lapnál. Nem. Legyek dramaturg. Mondtam, az esetleg érdekel, mert kiderült, nem bejárós újság. Aztán fölhívott Marx József és Szabó István rendező, ők lettek a stúdióvezető illetve a helyettese, fölkértek. Szerettem ott lébecolni, s hallgatni, hogyan gondolkodnak a legnagyobb magyar rendezők történetről, jellemről, szerkezetről.


Évekkel később visszatekintve az Amerikában töltött évekre, mennyire meghatározó most ez az élmény számodra?

Nagyon. Egyrészt ellazultam. Másrészt rám ragadt valami az ő derűlátásukból és gyermeki kíváncsiságukból. Megjegyzem, a kinti pénzkereset híján nem lett volna módom az Ab Ovo megalapítására, kezdetben három, majd két társsal (Koller Kati és a fia volt a két meghatározó személy).
És persze, egy számomra fontos regényt nem írhattam volna meg.


Miért vannak a regényeidben visszatérően a helyes nyelvhasználatra tett utalások?

Észre se vettem! Nem tudom, nekem nagyon fontos a nyelv, örökké azzal bíbelődöm, de nem olyan módon, ahogyan a költők. Inkább ahogyan az asztalos munkálja meg a fát. Inkább a rusztikus és egyszerű holland fenyőfabútorra gondolok, nem a cirádás stílusokra. Mindig csak az marad, ami nélkül nincsen szekrény.


"Az irodalomnak ugyanaz a feladata, mint az ősember idejében volt, amikor a tűz körül ülve egyikük mesélt: elűzni a félelmet, kapcsolatot teremteni a hallgatókkal és vigasztalni. Márquez könyve mindhárom funkciót hihetetlen erővel teljesíti." Te hogyan alkalmazod ezt az elvárást a saját regényeidre

Szó szerint. Ez a célom, ezt érzem feladatomnak. Ha valamelyik könyvem nem tölti be ezeket a funkciókat, azt sajnálom.


Lehet az írást tanulni? Volt, akitől szívesen tanultál vagy tanultál volna? Gáll, Mándy, Örkény - ahogy olvastam - nemcsak segítettek, de az utóbbi kettő stílusa lehet, hogy Téged is magával ragadott? Vagyis hogyan tanulnunk valakitől úgy, hogy közben a "saját hangunkat" akarjuk megtalálni? Olyan írókra is gondolok, akik nem voltak a közelben: Márquez, Llosa… 19 éves korod óta vagy profi író? - ezt nyilatkoztad. Ez mit jelent pontosan?

Profi író vagyok, mert ebből élek - megélek. A szocializmusban a filmírás, a rádió és tévéjátékok írása kellett ehhez. Amióta komolyabb sikerem van az olvasóknál, eltartanak a könyveim (a kilencvenes évek elejétől). Újabban a külföldi kiadások is.

Mestereim az általad felsoroltak voltak. Gáll főleg szóban. Déry, Örkény, Mándy írásban ls szóban. De sok nagy mestertől tanultam, vagyis olvasva. Tolsztoj. Camus. Hemingway. Faulkner. Flaubert. Stb.
Az olyan író, mint én (poeta doctus) mindig tanul. Nem úgy született, hogy tud dalolni, mint a madár. Ez hátrány. Előny, hogy a könyvei különböznek, s ha szerencséje van, mindig magasabbra (v. ö. LGT).
Aki tehetséges, vagy legalább képességes, annak sok fogást meg lehet tanítani. De semmi olyat, amire magától ne jönne rá, legföljebb úgy tovább tart.


"Nem ragaszkodom semmiféle tárgyhoz, csak emberekhez. Ha mégis említenem kell valamit, az egy ceruza, a végén radírral. Ha beletúrok a táskámba, mindig találok ilyet. Nem bántam volna, ha az anyám hasában is lett volna egy nálam, és remélem, a koporsómba is tesznek egyet." Mitől vált ennyire fontossá az írás?

Bár tudnám. Valóban azóta akarok író lenni, amióta az eszemet tudom. Azt hiszem, erre születtem.


"Gáll István, a Ménesgazda írója, akitől sokat tanult. Általában a nagy írói teljesítmények nyugözik le, bár azt állítja, hogy rendszerint, ha egy nagyrabecsült írót személyesen is megismer, enyhe csalódást érez." Arthur Millerrel hogy volt?
(Olvastam a Hogy volt-ban, de csalódás volt?) Mi jelenti ilyenkor a csalódást?

A Hogy volt pontosan írja le. A csalódás annyit tesz, hogy akinek az írásait szeretem, azt magamban különleges emberré növelem, ha akarom, ha nem. Arthur Miller egy jóságos öreg tanító bácsi benyomását kellette, nem pedig drámaíró zseniét. Valószínűleg jobb, ha az ember nem találkozik azokkal az írókkal, akiket szeret, mert a túl nagy várakozásoknak nem tudnak eleget tenni. Ez persze nem az ő hibájuk. De akad köztük olyan is, aki kifejezetten ellenszenves, esetleg fölfújt hólyag.


"Csekély értelmű medvebocsként ragaszkodom korszerűtlen nézeteimhez. Mi, írhatnámok, nem az olvashatnámok miatt, kedvéért vagy érdekében írunk, de tevékenységünk végpontjának mégis őket kell tekintenünk. A tiszta papír vagy a billentyűzet fölé hajolva sokféle elvet és módszert követhetünk. Ám ha a munkánk soha nem jut el a befogadókhoz, legalább amazok egy-két rétegéhez, megbuktunk. Úgy járunk, mint az a zseniális fölfedező, akinek a találmányát soha meg nem valósították, terv maradt. Amivel egyet tehetünk csak, bevihetjük otthonunk legkisebb helyiségébe, hogy hasznosítsuk."
De akkor most mi miatt is írnak az "írhatnámok"? Mert ezek szerint az olvasó egy szükséges végcél, hiszen visszajelzés nélkül minek beszélni. Mi miatt vállalod az épp soron következő "magányos harcodat"?

Azt hiszem, azon olvasók kedvéért, akiknek mégiscsak sikerült felhívnom a figyelmét egy-egy számomra kedves könyvre. És persze az említett írók kedvéért. Úgy érzem, annyit igazán megtehetek értük, hogy a tévében benyert népszerűséget használva - azzal élve, de nem visszaélve - rájuk irányítom a figyelmet.


A 2 ember című műsorod mettől meddig volt?

2002-2003. Úgy hallom, áprilistól megismétlik, mind a tizet.

Amikor az USÁ-ban voltam, ott megvettem a Commodore-szettet újra, de közröhej tárgya lettem vele. Professzor kollégák és író barátok döbbenten nézték, hogy egy gyerekjátékot használok. Ki-kiröhögtek. Nem izgatott. A Yale egyetem tökéletesen fölszerelt számítógép-boltjában egyetlen olyan eszközt sem árultak, mely hibátlanul értett volna magyarul. Inkább a nevetség, mint a kompromisszum a vesszők terén. Ámbár talán ez is nevetséges. Nevetségesek vagyunk, de nem tudunk nevetni rajtunk. Ez egy ősrégi, alaposan elrontott regényem (Félnóta, 1986, Magvető) egyik fejezetcíme. A kiadóm olykor fölveti, legyen belőle új kiadás, de mereven ellenzem (ó, de sok e-betű. Ha irodalmi szöveg volna ez, átírnám).


Én nem erre gondoltam, mikor elemeztem ezt a regényedet, inkább azon tűnődtem, hogy miért olyan nehéz nekem elképzelni, hogy meg akartál, illetve a főszereplőd meg akart felelni a banda elvárásainak. Miért nem rúgta fel a szabályokat és járta a saját útját? Miért rajtuk keresztül akarta érvényesíteni magát?

Nagyszerű kérdés. De mi ilyenek voltunk. Komolyan vettük, hogy a társadalom olyan, amilyenné alakítjuk, s azt is elhittük, hogy sok múlik rajtunk. A Félnóta azt próbálja elmesélni, miként vesztettük el ezt a hitet, s miként lett disszidens vagy marginális elem egy jobb sorsra érdemes nemzedékből, melyet egy kb. 100 főből álló baráti kör reprezentál a regényben.


Igaz az is eszembe jutott, hogy a Zenga zének Öcsije, mikor felnőtt, Muk Ferenc lett, vagy Marton Gyula a színész, aki az Anya csak egy van vicces Ladójára is emlékeztet. Az ő anyjának lehetett volna egy élete, aki A Sánta kutya Vicájaként kezdte életét, de nem lett depressziós, mint "doktor maros andorné", csak majdnem. Ezek azonban csak lehetőségek, hiszen még a regények keletkezési sorrendje sem támasztja alá, ezt a több regényen átívelő "családregényt". Ez a család (ezek a családok) viszont hasonlítanak a Te életedre. Szerintem azonban ezek fikciók, mert lehet (sőt nagyon valószínű), hogy önéletrajzi elemeket szőttél a műveidbe, de azt csak Te tudod, hogy ezek milyen cselekménykörnyezetben történtek meg valójában. De azért mégis. Fikció, de valóságnak is tűnik? Egészen őszintén, úgy tűnik, mintha meg is mutatnád magad, miközben el is rejtőzöl.

A fikció írásakor az önéletrajzi elemek csak azért használódnak föl, mert kár kitalálni olyan tényeket, amelyek illenek a könyvbe. Nálam átlagosan ötven százalék az önéletrajzi elem, de mindig eltorzítva, összezagyválva más tényekkel és történetekkel.


Az írás egyfajta szabadulás számodra vagy újraírása bizonyos történeteknek?

Ha a korábban írottakat komolyan vesszük, világos, hogy mindig adott mondanivalóhoz keresek történetet. Ha a saját életemben találom, onnan veszem. Ha máséban, akkor onnan. Szabadulás csak annyiban, hogy az írás persze mindig ön-pszichoanalízis. Nem ez a célja, de az egyik haszna biztosan ez. Kockázat és mellékhatás, hogy úgy mondjam.


Megtudhatnék esetleg néhány információt a szüleidről, pl. foglalkozásuk stb.? (Néhány fontos részletet tudok, de hogy teljesebb legyen a kép.)

Anyám, Ribárszky Erzsébet (1917-1986). Asztalos család sarja. Egész életében aktakukac volt, előadó. A FÖMAV-nál (Fővárosi Mezőgazdasági Alkatrészellátó Vállalat), majd utódjánál, a MEGÉV-nél. Mániás depresszióban szenvedett. Apám, dr. Vámos Tibor (1911-1969). Pécsi származású. Az apjának cipőboltja volt. Az egész család a holokauszt áldozata lett. Ő maga nem kapott munkát a háború előtt (jogi diplomát szerzett), utána Pécsett rendőr lett. Majd Rajk titkára. Majd marós. Végül az Újpesti Bőrgyárban jogász. Egy nővérem van.


A külföldön kiadott regények adatai változtak az AB OVO honlapján leírtakhoz képest?
Kellenének az eladott példányszámok is.

1950. január 29. Budapesten született
1970-1975 az ELTE jogi karán diplomázott
1975-1992 az Objektív Filmstúdió dramaturgja
1991-1999 az Ab Ovo kiadó igazgatója
1988-1990 Fulbright ösztöndíj és vendégtanár
1990 a The Nation amerikai hetilap kelet-európai tudósítója
Műsorok az MTV-ben: 1995-97: Lehetetlen. 1999-2000: Rögtön. 2002-2003: 2 EMBER


Általában ezeket az adatokat találom a pályádról. Tudnál segíteni még olyan részletekkel, amik esetleg kimaradtak ebből a felsorolásból, de fontosnak tartod? Pl.: Ugye a jogi egyetem előtt voltál egy évig ipari tanuló egy nyomdában? Az Alexandra Könyvesházban mikor kezdődött a Vámos-klub? És a Belvárosi Színházban

Valóban. 1969-69: kéziszedő ipari tanuló voltam az Egyetemi Nyomdában.
69-70: Katona Kalocsán.
70-75: Jogi kar.
75-től 17 évig dramaturg az Objektív Filmstúdióban.

De tudod mit? Van egy angol önéletrajzom azt átküldöm, benne vannak a külföldi megjelenések, bepirosoztam.

A Vámos-klubnak ez a harmadik évadja. A belvárosiban 3-4 havonta tartok egy szólóestet, hogy magam reklámozzam.

Egy regény végén járok, az a címe: Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?) Egy Goethe kutató - Gőtista - szerelmi életéről szól. Az alapötlet az, hogy talán megírható egy élet története pusztán a férfi-nő kapcsolatok sorravételével. Vagyis a 21 fejezet a főhős jelenlegi házassági kríziséről szól, és mind a tíz nőről akikkel valaha dolga volt. Humoros, de szomorú. Azaz tragikomédia.

Remélem, hasznodra lehettem. Szia. VM.