Kedves Honlapolvasók és Barátok,

Télvégi levélnek tituláltam ezt, lehet, hogy talán túl korán? Én úgy érzem, a tavasz lehelete már néha cirógatja az arcbőrt, főleg a napok közepén. De nem akarok az időjárásról fecsegni, akár egy idősb angol arisztokrata.

Mire ezt a levelet elolvassátok, remélhetőleg a honlap már átesett azon a formai frissítésen, amelyen két szorgos kéz már néhány napja dolgozik. Nem árt néha a bevált rendet is fölrúgni, az újítás mindennek és mindenkinek jót tesz.
Számomra nehezen akar elindulni az év. Két tervezett könyvhöz olvasok, jegyzetelgetek, de egyik sincs karnyújtási közelségben. Még nem szeretnék beszélni róluk.
Időzavarom valamiképp állandósult, amit nehéz megértenem. Ámbár sokszor hallottam nyugdíjasoktól, hogy amióta nem kell dolgozniuk, szinte semmire nem érnek rá. Ez a kijelentés épp olyan enigmatikus, mint ami velem történik. ŐK azért nem érnek rá, mert a családjuk apraja-nagyja boldogan dolgoztatja őket, hiszen úgyis ráérnek. Én csak a fiaimmal foglalkozom az írás-olvasás mellett, tehát emberi számítás szerint sokkal több „szabad” idővel kéne rendelkeznem, mint korábban, amikor tévéztem, sok fellépést vállaltam.
Engem az ügyek vesznek nagyon igénybe, elsősorban a sajtóval kapcsolatos ügyek (interjúk és hasonlók), másodsorban az életvitellel kapcsolatosak. Az ingatlan és számlaügyek, a háztartás, egyszóval mindazok az „apróságok”, amelyekkel voltaképp mindenkinek foglalkoznia kell, aki lakik valahol, és vannak leszármazottai, családtagjai.
Talán a kor teszi? Egyre több az ügy, ám egyre kevesebb az intézési lendület?
Én azért remélem, hogy idővel még visszanyerem azt az időkezelési magabiztosságot, melyet korábban magaménak tudhattam.
Most készítem elő az Apák könyvét a május elsejei, és a Zenga zéneket az október elsejei Európás kiadáshoz. Előbbinek nagyjából kész a borító-terve, mellékelem nektek.
Gondolok rátok szeretettel, és változatlan kíváncsisággal számítok a véleményetekre.

Hívetek,