Blog No. 33
Kedves Barátaim,
Ez most nem blog-bejegyzés lesz (már?), hanem a korábbi idők szellemében egy levélke. Úgy érzem, az állandó blogolás olyasféle járommá vált nekem, amilyen kötöttségből van az életemben bőven. Nem szeretnék lelkifurdalást érezni, ha egy hétre – tíz napra – eltűnök magamban. Jelzem tehát, hogy:
1. ez nem blog-szöveg, hanem inkább havi levél, ezért abban a rovatban is elhelyezem,
2. a blogolást nem hagyom abba teljesen (talán), csupán lazítok a tempón, vagy inkább a rendszerességen.
Múlt héten író-olvasó találkozón vettem részt Portlandben (Oregon állam). Anélkül, hogy odautaztam volna. Egy Jabber nevű software segítségével – olyasmi, mint a Skype, csak tökéletesebb a hang- és képminősége – zajlott, én a dolgozószobámban ültem, és válaszoltam az oregoni olvasók kérdéseire. Kissé darabosnak éreztem saját angolságomat, régen volt már, amikor ezen a nyelven odakinn tanítottam, újságot írtam stb., de a hallgatóság elégedettségéről sms-ek tanúskodnak. Olyan ritka eset, hogy valaminek felhőtlenül örülhet az ember. Azaz én. (Az sms-ek címzettje bizonyos Agi, aki ennek az olvasókörnek, mely most a Book of Fathers-t választotta, a szervezője.)
Mint láthatjátok, röviden szólva mennybe mentem. És ez csak egy kis válogatás az sms-ekből.
Már sokan tudjátok, nagyobb regényhez jegyzetelek (Hattyúk dala). Sokat olvasok, de még egyetlen betűt sem sikerül leírnom. Majd… hamarosan.
Ezzel szemben dalszövegek terén sokat haladtam, írtam a közelmúltban az Entertainer című ragtime-ra (zeneszerző Scott Joplin), a Nobody Knows the Trouble I’ve Seen kezdetű spirituáléra, és a Für Elise-re. Értelemszerűen ezeket tanulom gitározni is, ezzel jól mulattatom magam, s azokat, akikkel együtt játszom – elsősorban Bornait.
Óriási élmény volt nekem, hogy az elmúlt hetekben együtt zenélhettem a Klubrádióban Déssel és Presserrel. Előbbi születésnapi koncertjén igazán elvarázsolt az ődalszerzői sokszínűsége. Számomra a csúcspont a Trió Stendhal volt, amelynek törzsrajongói közé tartozom, többször hallgattam őket a Vígszínházban.
Mára ennyit. A viszontlátásig maradok hívetek:
Budapest, 2014. január 18.
Hozzászólások
Kikívánkozott belőlem, ahogy időnként megszólítalak.
Érdemes volt kivárni ezeket a jó híreket, ha nehezen is ment...:-)
Gratulálok, jól indult az új éved, mondhatnám, folytatása az előzőnek a programok láttán. A technika csodája boldogságot is hozott számodra, megérdemelten.
És gondolom, még vidéki fellépéseid is lesznek.
Nagy alkotói kedvet, sok erőt a Hattyúk-hoz!
Örömmel fel a kalózhajóra, rendelésre!
Nem kopogok, benyitok:-)
Ölel,
Ildikó
gratula és örülök a sikerednek.
Puszik,
Aa