Blog No. 7

Megosztás

Nagy séta a Duna partján, ahol élek, Kukorelly Endre társaságában. Ismét megállapítottam, milyen szerencsés vagyok, hogy itt lakhatom. Van a nagy folyamokban valamiféle varázserő, mindig érzem, ha a Dunára nézek. Jó hír, hogy errefelé kivételesen tiszta, nem úszik dinnyehéj. Kajakosok küzdenek a sodrással, csapatokban. Aj, de jó élni. (Gyorsan abbahagyom, mielőtt elhatalmasodik rajtam a giccs.)

Hozzászólások  

#3 juci 2013-11-24 17:28
Én majd oda akarok költözni, ha megöregszem.
#2 MajorGabi 2013-10-22 20:57
:)
Jó olvasni ezeket a mondatokat. Jó kedvű leszek tőlük.
Az én kertem végén nincs nagy folyam (sajnos) és csak irigykedem. De a munkahelyemhez közel van a Duna. Volt, hogy a nyáron elsétáltam oda. Az árvíz idején különösen szép volt. Egyszerre hátborzongató és mégis megnyugtató. A zűrös gondolatokat elzavarja. Olyankor tényleg jó élni!
#1 Rózsa Kata 2013-10-21 21:12
Régebbi levélváltásunk a közös terézvárosi emlékről, a fakabátról "szólt". Most megint van közös: tavasztól őszig a Duna partján élünk, a kert végében ott a nagy folyam. És ugyanezt érezzük. Ja, és kajakosok is küzdenek... :)